Levente, Csanád, Csenge

Mióta újra jár...Bennem is szépen letisztult a kép. Onnan hozza a nemkívánatos dolgokat: ütés, raccsolás (szépen, tisztán beszélt, mikor elkezdte, még meg is jegyeztük magunkban, hogy nyoma sincs a régi ejtési hibáinak, egyedül egy minimális pöszeség maradt még...)...Itthon…

Ma volt az első overállos, bundás cipős nap (tegnap apával maradtam, míg anyáék az oviba mentek, később meg elég volt a dzseki).Két napja pedig az első fagy... nyomasztóan későn.Szóval anya először a rajta lévő egérkékre próbálta irányítani a figyelmemet - nem túl nagy…

Hogy is felejthettem el, hogy ez a megoldás?!Hiszen már annyiszor bejött. és mindannyiszor beigazolódott: a neheztelés tárgya életkori sajátosság.Az Anna is pont olyan volt, úgy viselkedett, mint a Csenge. Okos, ügyes, segítőkész, ÉS szeretlen, nyafogó, dacoskodó,…

Jól elcsúszott. A Csanuka a mamánál töltötte a délelőttöt (mi a krumplit fejeztük be), és hazafelé elaludt az autóban. Először még hittem, hogy felkel, elő is készítettem a szép ruhácskáját, aztán egyre oszlott a remény, végül bepakoltam mindent a kocsiba, és elmentünk…

Persze kendőben. (és persze, hogy otthon maradtak a felfújni való lufik...)Az utolsó vásár az évben. Volt is nagy sokadalom, de az előzőekből okulva már kerülő úton mentünk - és milyen jól tettük!A szokásos kürtöskalács után diós kosárkának való sütőformákat kerestem…