Jól elcsúszott. A Csanuka a mamánál töltötte a délelőttöt (mi a krumplit fejeztük be), és hazafelé elaludt az autóban. Először még hittem, hogy felkel, elő is készítettem a szép ruhácskáját, aztán egyre oszlott a remény, végül bepakoltam mindent a kocsiba, és elmentünk úgy, otthoni ruhában. Gondoltam, úgyis látták már csinosan, meg aztán nem lesz már senki, hisz fél három van (a tanácsadás négyig tart, de nagyon kevés a gyerek, soha nincsenek sokan). Nohiszen... a váró dugig volt - még jó, hogy a könyves táskát is betettem - és annyira elhúzódott az egész (háromnegyed körül fel is ébredt, úgyhogy akár megvárhattam volna otthon is...), hogy négy körül jutottunk be.
Az Ákos anyukája mondta, hogy az Ákos (már elég sokat beszél) emlékszik a néhány héttel korábbi oltásra, és erősen tiltakozik ellene. Lehet, hogy a Csanuka is így volt, mert kivételesen nem volt együttműködő, csak kismértékben segítettek a régi trükkök, a macis, báránykás falidísz, a piros orrú bohóc, stb. Sirkódott (bár csak kicsit), és az oltásnál nagyon elkeseredett. Bár utána megbékélt, de azért csak odakint öltöztünk fel (még soha ilyet nem tettem).
És rohantunk a Csengécskéért. Mikor mi kerültünk sorra, egy anyuka elment a kisfiáért, és én is gondoltam rá, de a Csengét ismerve nem tudom, visszaértünk volna-e, ezért inkább bizakodtam, hogy időben végzünk.
Az óvó néni (hátulról majdnem szomszéd) már felhívta apát, hogy hazaviszi a Csengét... Fél öt volt, sehol senki, minden felmosva - de a Nyussz persze nem akart jönni, morcos volt a késésért, és meg is ijedt, hogy az óvó nénivel (annyira nem ismeri) kell majd hazamennie. Úgyhogy végiglépkedtük a felmosást (a szélső csoportszobában volt), mert csak a helyén volt hajlandó felöltözni.
Utolsó kommentek