Csomagban érkezett, a Péteréktől, keresztelői ajándékként – éppen egy évvel azután, hogy elköltöztek a szomszédból. Olyan jó, hogy gondoltak ránk, még így is, hogy nem tudtak eljönni.

A könyv címe Bibliai történetek gyerekeknek (Alexandra), és két szép rajz a Tóditól (az űrhajós a Csengének is nagyon tetszik), és Proksza Gyöngyi: Ezer évünk című képe, mellette a székely himnuszal

Örömmel tettük félre, majdani iskolás korára – ám a Csengének megtetszettek a színes képek. Elvitte, és egyedül átnézegette az egészet. No hiszen… Mindenütt azt írják, hogy a kicsi gyereknek a szöveges mesék valók, többek között azért, mert úgy csak annyit képzelnek el belőle, amennyit az ő kis lelkük, pillanatnyi tudásuk megenged, amennyi nem megterhelő a számukra, és el tudják fogadni. Mondanom sem kell, hogy könnyes szemekkel hozta a könyvet, a keresztre feszítést bemutató képpel, és követelte (próbáltam finoman lerázni), hogy meséljük el! Aztán az elején meglátta Káin és Ábel történetéből a testvérgyilkosságot is… (szerencsére nem tudja, hogy pontosan mi történik a képen), azt viszont sikerült gyorsan átlapoznom, amikor Ábrahám a fiát akarja feláldozni. Próbáltam úgy magyarázni neki, hogy ez akkor volt, amikor még senki sem élt azok közül, akiket ismer, és azok közül sem, akiket anya vagy apa ismer, ő próbálta átvenni ezt, de persze nem tudja elképzelni. Azt mondtam a keresztre feszítésről, hogy akkor ezt tették a rossz emberekkel – de, hogy miért tették Jézussal, amikor ő nem volt rossz, azt már nem sikerült megmagyaráznom. Kerestem neki olyan részeket, amiktől nem fél, és azokat olvastam feloldásként.

Nagy sokára – mert nem érti, nyomasztja, és újra akarta, hogy sikerüljön feldolgoznia – meg tudtam egyezni vele, hogy eltesszük a könyvet, és iskolás korában vesszük elő. „De hova teszed, a könyvespolcon látom, és megint megnézem, és akkor megint félek!” Így aztán magasan, befelé fordítva várja a megfelelő időt.

Később elgondolkodtam azon, hogy sok szülő nem is tudja, milyen nehéz feldolgoznia – illetve sokszor nem is sikerül – a gyerekének a rajzfilmekben (sőt, sajnos sokszor a felnőtt filmekig is eljutnak már az ovis korúak is…) látott erőszakot, vagy bármi olyan cselekményt, aminek felfogására az ő ismeretei még nagyon hiányosak. A szülő nem is érti, mi baja van, miért olyan izgatott, miért nem lehet bírni vele (Megint rossz vagy! – mondják, és eszükbe sem jut – ők voltak a rosszak, mert megint nem figyeltek rá…). …