...nem örült ennyire semminek:
Átfesteni végül nem mertük - csak ecsettel tudtuk volna, és apa szájjal használható modellező festékfújóra vár, azzal talán szépen lehetne. De nem most, most elmondhatatlanul boldog, hogy végre megint vele lehet a Törékenye:) Nem is tudom pontosan, de már 2 éve is van, hogy eltettük, javításra várván (35 ezerért csinálták volna meg úgy, hogy egy másik - jóval kisebb! - fejet kap, szóval szó sem lett volna javításról - amit apa aztán elvégzett:), csak kicseréltek volna mindent, ami már nem jó. Ja, és új testet is varrtam neki:))
Első pillanatban nem ismerte meg, ahogy bontogatta a csomagot - varrtam neki egy teljesen új garnitúra ruhácskát -, annál nagyobb volt a boldogság, amikor végre lekerült a csomagolópapír!
Egész este neki beszélgetett, mesélt, öröm volt látni, nincs az a drága ajándék, ami ezt váltotta volna ki:)
Persze még sok-sok dolog történt ezen a jeles napon, de anya pihenésre szorul - febr. kezdete óta éjszakázom, először a jelmezek, aztán a meglepetések miatt:), így ezekről majd kicsit később.
Kapott még egy babzsákpuffot - éppen ráférnek ketten, és vígan elnézegetik rajta a mesekönyveket (sajnos erről nincs fotó). Az anyag IKEA-s, tegnap fejeztem be a varrását. A képen a Csanu éppen a rókával küzd - tudtuk, hogy így lesz... És a Magyar népmesékből a kedvencét is tartalmazó részt: Az égig érő paszulyt.
És a Botiéktól a rég várakozó Zsákbamacskát (2008. május 28-as dátummal, te jó ég! Téynleg ideje lenne találkozni:), és a Cifra palota CD-DVD-t, aminek nagyon örültek - kép sajnos nincs, épp a puffot varrtam még... No és egy kis tulipánt fából, amit nyomban ki is színezett, és feltett az ajtóra, még az ovi előtt:) Köszönjük szépen!
Ímé a reggeliző 6 éves - természetesen 6 db csokis csigával (amiből persze egy is nehezen fogyott el:)
A torta ugyanolyan lett, mint amit reggel az oviba vittünk - nagy sikere volt, a Csengécskénél is:) De ezt az estit már közösen készítettük (az ovisat egyedül tegnap éjjel), mert mindenáron ő akarta körberakni a drazsékat a szélén:), nekem csak a 6-os számot hagyta meg a közepén.
És, hogy miért éppen cukorkás lett? Egyik kedvenc témája már jó ideje, hogy miként is éltük meg mi akkoriban ezt a kort, és egyáltalán, mi volt régen, amikor mi kicsik voltunk?
Többek között ez is: a mama által készített csokitorták, és a 6. éppen cukordrazséval díszítve, pont így, mint most az övé:) Kivéve, hogy az még a citromsárga-narancssárga "gyümölcsös" cukorka volt, amilyet ma már nem lehet kapni, így lett helyette francia draszé. De mindenképpen olyan kellett, amilyen az enyém volt:)
Akadt ám társa is a fújásban:
A Csanu is olyannyira élvezte a szülinapot, mintha az övé is most lett volna:)
A többit tényleg később, aludni kell - bár álmos, az nem vagyok:(
És most jön a hétvégi gyerekzsúr - a Györgyiék sajnos nem, pedig nagyon várta, és utána a kiságy, és egyebek, mosás, vasalás, kórházi csomag (bizony, jön a 37. hét). No és, amiket még elterveztem, varrnivaló meglepetések a családnak:)
Valamint a Tüskésahátú barátunk gobelin befejezése, amire sajnos nem jutott idő - de még szülinapi ajándék lesz! A Botiéktól kapta tavaly, az 5-re, de - jellemzően - csak most jutottam el oda, hogy rájöttem a technikára, és már tényleg nem sok van vissza:)
Ezúton is nagyon szépen köszönjük mindenkinek a kedves köszöntéseket, hogy gondoltatok ránk ezen a nagy napon!
Utolsó kommentek