Szép lassan.

A Csenge szülinapja is lefutott, minden formában, itt volt a család, és a barátnős buli is sikerült végre (ovis hányás-hasmenés járvány - amiből szerencsére mi kimaradtunk - bojkottálta az eredeti időpontot)

Természetesen a 6-os szám bűvöletében kissé faramuci helyzet állt elő, amikor a bulira nagy örömmel behoztam az emletes tortát - mellesleg mindezidáig a legjobban sikerültet... - a lányzó pedig majdnem elpityeredett, hogy ő egyáltalán nem ilyet akart, hanem 6 emleteset... De azért jó kis buli volt:) és a kis Csanád is hogy élvezte!

Aztán a bárpultot is siekrült szétbombázni, most játszósarok áll helyette a nagy-kicsiknek. Megoldódott a kiságy probléma is, apa ügyesen megerősítette, már csak egy szekrény aggat nekem, mert nem tudom miatta betenni a Babóca komódját (jelenleg a Csanádé, ő kapott egy újat, olyat, mint a Csengéé, "nagyoknak" valót - büszke is rá, hisz ő már nagy!). Az ablakcsere elmaradni látszik - főleg, mert nem szeretek halogatni, úgyhogy nekilátok végre kimosni a függönyöket, így is túl soká vártam:)

A kórházi csomag félig készen - a komód miatt a csöpp ruhácskák még mindig nem kerültek elő, az én csomagom bepakolva, szüléshez való csomag listája (amúgy az összes lista) készen, hozzávalók előkészítve, de sehol nem találom a nagy hátizsákot, amiben vinni szoktuk... A pelenkázótáskában már benne lapul a kifőzött orrszívó (még a Csengével volt bent egy kisfiú, akinek borzasztóan folyt az orra. Azt mondták, náthás - persze, egy újszülött... - aztán itthon utánaolvasva kiderítettem, hogy nagy valószínúséggel a durva orrszívás okozta, amit születés után kapott... Szóval ez a kicsi nem is tudott szopizni az orrocskája miatt, a tisztításban meg nem nagyon jártak élen a nővérkék - ezért van nálunk orrszívó azóta minden kórházi babacsomagban). És a kicsinyke kesztyűcskék is, hófehér textilpelusok elővéve, - a többi dolog még a szekrény tetején, a dobozban, de már nem sokáig!

A Csöppek mindig megfogadják, hogy szépen szót fogadnak majd a mamának, míg mi a kórházban leszünk, és ügyesen elkészülnek mindig, amikor bejönnek hozzánk látogatóba, stb.

És folyvást kérdezgetnek, mikor lesz már, hogyan is lesz?

A Babóca pedig szépen növöget - az orvos jót nevetett, mikor anya a nagy pocakját hozta szóba (egyébként 6 kg pluszt sikerült összesezdni). Azt mondta, nem a hasa nagy - ez a gyerek! Itt is, és itt is, és mindenütt... és, hogy már most nagyobb, mint a Csenge volt, aki ennyi idősen jött a világra.

Már voltunk NST-n - a szülőszobában... be is rezeltem a hatástól (persze éppen szült valaki), úgyhogy utána addig maradtunk, míg meg nem vettnük mindent, ami kell. Így aztán este 9-kor összetalálkoztunk a Tescoban a szülésznővel, két gyereket noszogatva, hogy menjünk már...

Szombaton UH, az utolsó, kicsik besózva, Csenge bánkódik, amiért nem kérdezzük meg, mi lesz a tesó - dehát már tényleg alig van hátra valami, ezt már ő is kibírja:)

Ja, igen a szopis párnának varrok még új huzatot (és még egy sor varrnivaló van a fejemben...) - az ablakok miatt halogattam eddig, és szerencsére a babzsákpuff miatt plusz töltetünk is van, mert elég gyatrán fest jelen állapotában. Természetesen a Brendonban - első gyereknek minden jár, ugye... - anno aranyáron vettük, és ennek ellenére nincs benne húzózár, hogy utána lehessen tölteni, valamint azt is elfelejtették közölni, hogy egyáltalán kell majd... ezt már saját kutakodásaink során deírtettük ki, jóval később. Ja, és a Brednonnál maradva: anno vettem náluk egy saját márkás szoptatós melltartót (így is szép ára volt) - már sok éve - és inkább nem is jellemezném, sem az anyagminőségét, sem semmit. MOST pedig egy névtelen bababoltban rátaláltam egy JÚLIA márkanevű magyar termékre, ami nagyon jó, és mindössze 2300 Ft-ba kerül!

És a napok? Rácsodálkozok magamra: én, aki pár óra alvással tökéletesen elvoltam, most szinte végigalszom az éjszakákat, 6 előtt sosem ébredek! napközben is gyakran érzem úgy, jó lenne ledőlni. És a napi eltervezett dolgaimat is rendre csúsztatom... Így hát készülődünk, készülődünk, akkor is, ha én még fejben száz dolgot szeretnék megcsinálni:) Így történt az is, hogy a Tüskéshátú barátunk gobelin, félig elkészülvén bekerült a kórházi csomagba - majd ott befejezem, itthon képtelenség, sosem ébredek fel:)

A Babóca egyre többet alszik, de amikor mocorog, az bizony elég heves és látványos:) Mostanság a Botiékól kapott Ghymest és Kolompost hallgatjuk a gyerkőcökkel - ő is nagyon szereti:), kedvencei is vannak, lesz mit énekelgetni neki.

Ja, és már csak totyogok, mint egy kiskacsa... egy lassú, álomszuszék kacsa...

És várjuk-várjuk  nagyon!

És a Csanu csupa nátha lett, a Csenge pedig mostanság fogja megírni az iskolai felmérőt - a pontos dátum ismeretlen, úgyhogy nagyon remélem, hogy nem maradunk le róla...

A kis Csanád, aki eddig úgy ragaszkodott a régi törölközőjéhez, most egyszerre csak beadta a derekát, és tegnaptól a nagy cicás fürdőlepedőt használja! Végtelenül büszke vagyok magamra, amiért jókor kérdeztem rá - he-he, nem olyan egyszerű ám a ruha váltás egy dacckorszakos majd' 3 évessel:) Szerencsére a daccc csak ennyiben nyilávánul meg, nagy jelenetek nincsenek. De vannak nagyon édes dolgai is, amikor dühös, amiért megtöröltem a száját (mert neki nem sikerült tökéletesen), és morcoskodik, és azt mormogja összeszorított szájjal, csak, hogy ne nekem legyen igazam, hogy - Méd olyan! Méd olyan!

A Csenge is ennyi idősen kapta meg a Micimackósát:) És emlékszik rá, hogy kettő közül választotta ki! Hihetetlen, én magam is elfelejtettem már rég, sőt nem is beszéltünk róla soha! Talán a reggeli nyúzós, oviba indulós időszak is lecsengett, mióta szépen tavaszodik, ő is időben kel, öltözik, 8 körül már oviban vagyunk.