Még görcsösek a mozdulatok, még remeg a kicsi kéz, de ha valaki rajta felejti a szemét - márpedig egy anyuka szokta:) - akkor látja, hogy már nem céltalan hadonászásról van szó. AZT a bizonyos játékot szeretné megkaparintani! Ééééééééééés:

És még csak szombaton múlt három hónapos! A kis textilzsebkendőt, amivel a Csenge és a Csanád is kezdte, már vagy két hete gyűrkészi, markolássza, rágicsálja nagy-nagy élvezettel, véget nem érő beszámolóval egybekötve. 

Hétfőn pedig elállt a lélegzetem is, amikor megláttam, mit csinál - ezért aztán az első megragadásról nincs is kép:)

A Csanu új és igen kedvelt szókapcsoltata mostanság - mezítláb van egész nap, zokni, papucs, szandál nélkül, vagyis: Mezítláb nélkül!

Az utolsó borsóval végre ő is elmehetett apával a piacra! Annyira büszke volt! És ügyes, szépen helytállt, segített apának, és egészen éjfél utánig fent volt! Kép is van, de nem találtam hiretlen, csak egy futóbicajost:

A fotót nem tökéletes, de talán ez érzékelteti legjobban azt a lendületet, fékezhetetlen örömet, ahogyan használja!

Manapság sátorozósat játszanak a Csengével, aki egész nyáron alkot, minden nap készül valami papír ceruza/festék, stb. és ragsztó segítségével:)