Sűrűn telnek a napok. A Télapó után a mama (kedvenc, és rég áhított Milka bögrék és kis noteszek) és a Györgyiék Télapóját is bezsebeltük (kicsi piros autó! a Csanunak - éppen paszol a nagy tűzoltóhoz, aki persze az aputája:), és a kedvenc mondókájához:
Piros autó nagyon szalad/ Piros autó, mint a pipacs./ Piros autó ipi-apacs/ Megláttam a rendszámodat!
Az édességet számba vettük, és lassú adagolás céljából elrejtésre került.
Tegnap délben pedig - mint mostanában többször - a Csanuka nem akart eljönni a Csengéért az oviba. Mire hazaérünk délelőtt, még eszünk, olyan hamar itt az ebéd, és fáradt, álmos is, hogy már 2-3 alkalommal maradt így itthon. Általában akkor dönt így, amikor épp belemerült egy játékba - mostanság ismét a nagy klasszikus, a Pötyi gombák - , és apa bent tevékenykedik.
Csakhogy tegnap kint dolgozott, ennek ellenére a csöpp maradni akart, úgyhogy megbeszéltük, apa gyakran benéz majd. Be is nézett. Először semmi (illetve pisilés, májkrémes kenyér kérése (ez a menő egy ideje), stb....), majd egy későbbi alkalommal, amikor ismét vizitelni jött, nehezen tudta kinyitni az ajtót.
Egy szék volt az oka.
Amit a Csanuka odatolt a konyhában a villanykapocsolóhoz (egyébként sötét van), hogy felérje. És egy szék a spájz kapcsolója előtt is. A spájz ajtaja csukva. Gyanús zörejek a spájzból.
A legényke éppen az eldugott csokimikulásokat majszolgatta....
A képen a legkedvesebb új foglalatosság: a kisollóval való vágás, szeletelés, nincs az a szórólap mennyiség, amit ne vágna szét:) Újabban a cakkos ollókat is tudja már használni.
A 24. hetet is betöltöttük. Minden szép és jó, a Babóca is aktív, ahogy kell, zsibbadás szinte elmúlt, csak a gyöngyfenyők miatt jött elő, de megint sokat enyhült, mióta nem csinálom. Az édességet továbbra sem bírom - kivéve a házit:) És egyre kisebb hely jut az evésre - tényleg jóval kevesebbet eszem (szerencsére így annyit, amit valóban szükséges), ennek ellenére tegnap nagyon meglepődtem: 3 kg-ot fogytam az 1 hónappal ezelőtti védőnői látogatás óta. Igaz, reggelire mindig csak almát tudok enni, tízórira eszem valami kenyérfélét, sok hagymával (vörös- és fokhagyma). A tej minden formája egész terhesség alatt undort vált ki belőlem (imádtam), egyedül a kefírt vagy natúr joghurtot tudom megenni, de csak mértékkel, na és a sajtot. Ez utóbbit eszem is szépen a Ca miatt. A teák, méz, stb. is feketelistások, néha sikerül egy-egy bögre citromfű, max. hársfa. Ebédre is kevés fér, és délután 4 (max. fél 6) után már nem ajánlott ennem, mert nagyon vacakul érzem magam estére. És sok almát, ha van mandarint (bár ezt inkább meghagyjuk a kicsiknek) fogyasztok napközben, és imádom a zöldségleveseket, új kedvenc lett a zeller, mmmm...
De jó lenne így maradni utána is... amit egyébiránt kizártnak tartok, ahogy magamat ismerem...
Havazott! Végre! Hamarosan jövünk az igazi téli beszámolóval!
Esik a hó, térdig ér már.
Hóból épült hófehér vár.
Benne lakik egy hóember,
hócsatázni velünk nem mer.
Csináljunk egy igazán jót!
Hozzuk elő a kis szánkót!
Egyik húzza, másik tolja,
csússzunk le a domboldalba!
Ezt énekelgettük tegnap. És szánkóztunk:)
Utolsó kommentek