Nagyon köszönöm mindenkinek a kedves érdeklődést:)
Annyi minden kimaradt, hogy nincs is értelme próbálkozni:)
Az év nagyon rosszul indult, minden napra (szó szerint) jutott valami, amit a papa kórházba kerülése tetézett.
A havat nagyon élveztük, a Csanut is sikerült megtörni, és már mehetett a sál, febr. 1. óta hajlandó overállt venni, sőt később már overállkesztyűt is kért, és csizmát:) Ez óriási eredménynek számít, így, a daccccckorszak csúcsán (mennyit írják, hogy ilyenkor van, az ember mégis elfelejti). Szerencsére nincs sok komoly kirohanás, de azért néhanapján akad egy-egy szülőt-próbáló alkalom:)
A pocak is csodaszép, bár a január elején elkapott és igen rosszul, nehezen viselt megfázás miatt aggódtam egy kicsit. Szerencsére azóta semmi. Illetve dehogy semmi, ÓRIÁSI:) Csak 6 kg-val mutat többet a mérleg, dehát ugye, már voltak lakói:) a Csenge készítette rólunk ezt a képet, ezen is elég jól látszik (nincs is másik kép, sürgősen cselekedni kell ez ügyben is). Csak a víg mocorgás nem érvényesül a képen, pedig már több réteg ruhán keresztül is feltűnő:)
Egyébként belelendültem a varrásba, ami szintén sok időt vesz el, tekintve, hogy igazi kezdő volnék...
Edig az ovis jelmezeket varrtam (persze rögtön olyat, aminek az eleje, háta, nadrágja, ujjai is több anyagból vannak összevarrva.... ráadásul a szabásminta is SK.- lett is benne hiba bőven) - mindketten bohócok voltak - a nyári cirkuszi élmény miatt, ennyire tetszett nekik:) (tegnap volt, éppen). A Csanu is maradhatott, bár még nincs 3 éves. Nagyon ügyes volt, még közös játékban is részt vett, mindent úgy csinált, ahogy az óvó néni kérte, olyan büszke voltam rá! És a Csengére is, aki szépen kalauzolgatta, ügyesen bevezette az ovisok világába:) Öröm volt nézni őket!
Már bánom, hogy nem kértem tőlük beállított közös képet - de olyan jól elvoltak, nem akartam megzavarni az összhangot. Így csak ilyenek vannak:
félkészen, előző este:
oviban:
táncolós:
csoportképes:
szaladós:
Most épp a foltvarrásba lendültem bele (vasárnap ér véget a tanfolyam), kombinálva a normál varrással, mert ugye önmagában nem elég....Gyönyörű dolgokat tanultunk, csak a kezem ne zsibbadna ennyire, és csinálni is tudnám... Sebaj, majd a szülés és a gyerekágy után:)
Az éjszakák februárban a foltos dolgokkal (ilyeneket is csináltam - a Csenge fotózta le, nem is tudtam:), mint ahogy azt sem, hogy magukat is kifestették bohócnak, de a kép alapján így volt:), majd a bohócruhával teltek - most pedig a Csenge 6. szülinapi ajándékát készítgetem, mert ha nappal csinálnám, a Csanu lebuktatna...
Igyekszem bővebben is jelentkezni, csakhogy kezdődik a para, hogy mennyi minden nincs még kész....Biztosan azért, mert a Csenge annak idején teljesen váratlanul 3 héttel korábban jött (pedig mondta nekem a védőnő, hogy a 37. héttől bármikor lehet, dehát én csak nevettem...). Semmivel nem voltunk felkészülve rá, ezért anno a Csanuval is paráztam, és jóval hamarabb el is készültem mindennel - tényleg mindennel! Remélem most is így lesz:)
Legalább a szülésznővel már sikerült beszélnem, ugyanazt kértük meg, aki a Csengénél és a Csanunál is segédkezett - egyel kevesebb aggódni való.
Dehát annyi tervem van még, amit meg szeretnék addig csinálni...
Utolsó kommentek