Levente, Csanád, Csenge

Sajnos csak a végén készülnek (gyorsan feltettem az iwiw-re is, ott is rég aktualizáltam) - és a kicsik is hiányoznak róla, éppen a mamánál vannak, ott is aludtak. Mert az elintéznivalók miatt már inkább nem viszem a Csanukát - így is csak totyogni tudok (apa meg is rótt, hol voltunk olyan sokáig pénteken reggel - hol lettünk volna, oviba kísértük a Csengét...). Ő pedig már annyira bújik, mindig vitetné magát. Bújós a Csengécske is nagyon, de nála az izgalom is hatalmas, hogy mikor lesz már a tesó, mi lesz? Csütörtökön este erősebb jóslófájások is voltak, teljesen bele is élte magát, hogy meglesz a Tesó (nem ígértük), és alig tudott elaludni. reggel aztán kissé csalódottan látott meg, mikor kijött a konyhába... Nem úgy a csöpp kis Csanád, már a szobából kibálva szaladt ki: - Anya, itt vagy?

A nyelvecskéje szépen gyógyul, már semmi gondot nem okoz az evésben sem.

És már két sapkát is varrtam neki - az elsőt is szívesen hordja, bár sajnos (mert ugye egy 3 évesnek nem erőssége az állandó próba...) egy kicsit szűk, így ő nem tudja felhúzni egyedül. ehhez a másodikhoz tegnap vettünk anyagot, még nem is látta, remélem olyan sikere lesz, mint a másiknak:)

Egy aranyos dolgát még le szeretném írni. A névválasztáson persze a Csenge mindig az ovis favoritjait hozza elő - a Csanu pedig, aki még nem tud kibújni a saját bőréből, morcosan, összeszorított szájacskával, ráncolt szemöldökkel dörmögi:- Ha kiffiú lesz, attój Tanád!

Egyébként is borzasztó aranyos, amikor makacskodik, ugyanígy összeszorít, ráncol, és mormog hozzá:) A tárgyakon pedig igyekszik bosszút állni, pl. az orrszívón (ősszel olyan szépen megtanulta fújni az orrát, de a sok nátha miatt elege lett, és már nem akarja:(, amikor nem akarja (mert sokszor ő kéri, sőt, ő teszi oda, persze hamarabb elveszi...), akkor utána mérgesen morogva keresi, veszi le a polcról, és eldugja. Nekem meg odaveti a foga között, hogy nehogy igazam legyen: - Méd van benne! Az arc/száj törlés, kézmosás is ilyen. Ha belejavítok, úgyanez van: - Méd olyan! - és dühösen csücsörít közben, annyira édes!

Na és ketten, egyszer az egyik igazgatja  amásikat - de olyan aranyosan! - egyszer a másik magyaráz bele. A Csanu tegnap is a Csengét oktatta, hogyan kellene megoldani a foglalkoztató füzetét:) A Csenge meg már sokszor titkon buzdította ilyen-olyan dolgokra, amiket igazából nem lehetett volna megcsinálni, és ő ugye nem is tette... Sok-sok örömet adnak az embernek, és mindig meg tudnak nevettetni.

Apa megígérte, hogy majdan, ha aktuális lesz, tesz fel értesítést és képeket a naplóba! Szóval lehet figyelni, bár ma estig biztos semmi nem lesz:)