A Csanu hívja így:) Ő kicsit korábban kapott kistesót, mint anno a Csenge, de csak egyszer mondta, hogy tegyem le, és inkább őmellé bújjak az ágyba, hogy ketten aludjunk. Az első két hétben nagyon szépen csiszolódtak, a harmadik hét volt a "kibukás", akkor történt ez is, de hamar vége lett, és nem is volt komoly sosem.

Aztán egyszer csak újra ezt mondta, valamelyik nap.

- Anya, tedd je a Jementét!

Megdöbbentem, hisz réges rég nem mutat féltékenységet felé. De nem volt időm ezen töprengeni, mert valaki tovább rángatta a pólómat: - Anyaaa, tedd je a Jementét! Hadd simodassam med a kis kezét! - na, ettől aztán mindjárt ki is csordult a szívem:)

És olyan jó is a kistesó! Már gyakran nem akarnak leülni mondókázni, nem olyan kicsik már, de a tesónak mindent! Ezért aztán őt "tanítjuk" mindenfélére. Mondókáznak, mutogatnak neki, az egyik kedvenc, amire simogatjuk a megfelelő testrészeit:

Nem is olyan picike,

Csak a lába, a keze,

Csak a füle, csak az orra,

Nyaka, térde, könyöke.

Nem is olyan picike!

Nem ám! És végtelenül kedves, a minap a Szilvi barátjának beszélgetett jó ideig, de egyre inkább mindenre mosolyog:) Nagy szemekkel csodálkozik a világra, és nem győzi mesélni a sok újdonságot. Szépen tartja magát, már a kezdetektől - ő is hason alszik - , kitámaszt a mellkasomon, és nézelődik, néha meginog, olyankor gyorsan belémbújik, de csak egyetlen másodpercre, aztán megint ki, újabb felfedezések felé:)

Tegnap az Én kis kertet kerteltem mondókát mutogattam a pocakján, úgy nevette!

Aztán a tejivás is megoldódott - a Csanu a szopi után nem nagyon akart tejet/tejterméket elfogadi, csak joghurtot, dehát abban meg sok mű dolog van (Danone...), és a Trappista sajtot, de később meg azt megunta. A tej sehogy sem akaródzott, hiába itta a Csenge is mindig. Próbáltam kakaó formában (kisebbik rossz...), ez sem, de végül az ovi után megtört, és a kakaó jöhetett. De bántott ez nagyon, főleg a sok szívószál szemét, ami maradt utána - mert azt persze csak szívószállal lehetett inni.

És megtaláltam Szabó Lőrinc versét, a Hörpentőt. Azóta ezt mondogatjuk, míg isszák a tejet:) És isszák!

No és főztünk gyurmát is, a neten találtam a receptet, nagyon jó, takarékos, olcsó, és rengeteg van belőle. Imádják ők is, hogy bátran alkothatnak, nem kell spórolni, nagy figurák is készülhetnek.

Oviba már nem járunk, mióta az iskolásoknak is szünet van, és úgy látom, a Csanu nem is folytatja majd ősszel, csak egy év múlva. De majd meglátjuk.

Sokat vannak kint, bicajoznak, szaladgálnak, ugrálnak, homokoznak, szerepjátékokat játszanak, cicáznak, sajnos csak három kiscica maradt az ötből (Pötyi...), ezeket aztán őrizzük nagyon!

A Csenge pedig egyedül jár boltba, már vagy tucatszor volt, ügyesen, bicajjal megy, a kis hátizsákjával. Nagyon büszke vagyok rá!

Jaj, a Csanu FUTÓBICIKLIJÉRŐL még talán nem is írtam! Apától kapta a harmadik szülinapjára. IMÁDJA! Mindenhová vinni kell, és hihetetlen milyen ügyesen, egyensúlyban tud vele száguldani! Képet is keresek majd...

Ja, igen és Mazsolát játszunk. Gyakran, néha folyvást. A Csanu a Mazsola, a Csenge aTádé (ez eleinte fordítva volt, de mégis, a Tádé csupa rózsaszín...), jómagam  a Manócska,  Levente a Menyus, apa a Varjú bácsi, vagy a mama. És olyan következetesen játssza a Csanu is, hogy még ha bánata van is, akkor is Manócskaként keres:)

Már nem is tudom, mit akartam még, meg a vonalzókat is átírni, meg minden... de olyan jó, hogy ezeket meg tudtam örökíteni:)