Méghogy a front megindítja... Vagy lehet, hogy már most dacccol velünk?!

Mindenesetre egyáltalán nem gondoltam, hogy majd még ennyi bejegyzést írok a pocis fotók után:)

De így legalább tegnap ott lehettünk a papa 77. szülinapján , sokat motorozunk, biciklizünk a gyerkőcökkel, este kimostam egy egész adag gyerekruhát, szóval tényleg minden megvan már (mondjuk a fürdőszobát és a konyhát is illő volna még kisuvickolni, de azt hiszem, az már későbbre marad).

 A kocsi régóta úgy néz ki, hogy a két első ülés (attól függ, mikor vezetek én) döntve, mert autóban ülni (és amúgy is ülni)  már nem túl kényelmes, az övterelőt cserélgetem mindig, hol ide-hol oda.

Tegnap Földvárra mentünk - katasztrofális minőségű az út, így az utolsó hetes pocakkal nézve... minden kis döccenő szörnyen esik. Marcipán-akció révén bevásároltuk a húsvéti sütiket - mostmár nagyon úgy fest, nélkülünk zajlik majd... A locsolókat ismerjük, apa megbeszéli velük, mikor jöjjenek, aztán a Csenge is megy majd velük közösen locsolni. Jobb ötletünk nincs, gyerkőcöknek tetszik:)

Ma megyünk az orvoshoz, Babóca-jel még mindig semmi.

Két dologtól félek: nem szeretnék túl korán bemenni, és túl későn sem elindulni. A Csengével szerencsére csak szivárgott a víz, azt írják, ez akkor van, ha nem alul reped a burok, és az orvos sem szokta észrevenni - nem is vette, pedig rögtön mentünk hozzá... de így volt jó, mert ha már akkor be kell feküdnünk, bele sem akarok gondolni, így is sok rossz emlékem van... Fél 5-kor kezdődött a szivárgás, este 7-kor folyt el teljesen, és hajnali 5 körül értünk be (akkor azt hittük, már jönni kell, pedig maradhattunk volna), a Csengécske pedig aznap délután háromnegyed 4-kor született meg. A Csanuval pedig 2 percesekkel mentünk a kórházba - az sem volt az igazi, valahogy a kettő között kellene eltalálni:)

Mindenesetre apa nem szurkol a mai napnak (ápr. 1.), egyébiránt azért sem, mert 80q műtrágyát is hoznak ma...

Egyébként jóval aluszékonyabb vagyok, most is megyek már, pedig korábban simán fent maradtam. Az ébredés ugye garantált, de jól is jött, mert kiteregettem, és megfőztem a tojást a Csengécskének az oviba. Szegényke, azt mondja, csak ő nem vitt főtt tojást a húsvéti előkészületekhez... (nem a mi hibánk, kérdeztük az óvónőt, és semmit nem tudott róla - kiderült, a másikat kellett volna kérdezni...). De megint megdícsérték logopédián (mindig dícsérik:), és ettől nagyon jó kedvvel jött haza (apával, a Csanut rá tudtuk venni, hogy üljön a biciklisülésbe, és ne kismotorral, vagy kisbiciklivel menjen - nem volt könnyű, sajnos étel-cselt kellett bevetni (pedig sosem gondoltam volna, hogy én valaha rágcsával vagy édességgel zsarolok...), én nem is tudom, mit csináltam, de jól jött, hogy apa felajánlotta az elhozatalt:) Egyébként tegnap néztem az időt, negyed óra alatt érünk be az oviba  agyerkőcökkel, kisbiciklin, kismotoron, én meg gyalogosan utánuk.  Nem is rossz! Igaz, haza csak 1 óra múlva értünk a Csanuval (bolt, útközbeni állatnézegetés, stb. közbeiktatásával:)

Hááát, már én is borzasztó kíváncsi vagyok! Tényleg mindent elrendeztem, már olyanokat is, amik tervben sem voltak, szóval már csak várakozunk:) Ambivalens érzésekkel - mert nagyon-nagyon szeretem a pocakos létet is:)

Apropó, megragadván az alkalmat, a Boti kistesója, akivel egy napra voltunk kiírva, hétfőn este megszületett! Sümegi Boldizsár Máté! Szép formás - és nagy! - legyényke. Ők már tuti otthon töltik a húsvétot.

Igen, és tegnap otthon láttam az első gólyát! Egy nagyobb darab papírt vihetett, mert pontosan úgy nézett ki, mint az a gólya, amit kedden este a Csengécskéékkel az ajtónkra rajzoltunk, baba-batyuval a csőrében:)