Olyan rég nem írtam, hogy már talán nem is érdemes a kimaradottakra koncentrálni...

Örök hála és ezer köszönet a reklamálóknak, elsősorban Biuséknak, hogy mindig eszembe juttatták, mit vállatam, mikor elkezdtem ezt a naplót a kicsikről!

Egészen prózai az ok: a zöldborsószezonnal indult, és most éppen a kajsziba torkollott - piacozunk, dologidő van. Mivel a mezőgazdaság nagyjából csak nyáron hoz jövedelmet, igyekszünk kihasználni ezt az időszakot, amennyire lehet.

Egyébiránt, és a fentiekből kifolyólag későn fekszünk, és kiélvezzük a nyarat, hogy sokáig van világos (magyarázgattam a kis Csengének a napfordulót, meg a napszakok változásait, de persze még nem sokat értett belőle), hogy este egészen különleges dolgokat tapasztalhatunk, amiket egyéb évszakokban nem. Ilyen pl. a bagoly vijjogása, korábban a cserebogarak röpte, a szentjánosbogarakról és denevérekről, a fülemülék daláról  nem is szólva. És még sünöket is figyelünk (egyszer apa észrevett egyet a másik utcában kocsiból, meg is álltunk, azóta a Csanu, mindig emlegeti), meg békákat.

Na és az elmaradhatatlan nyári kísérő: a tücsökzene. Esténként, ha tehetjük, még kint ülünk egy kicsit, elcsendesedünk, és hallgatjuk, ahogy a Tücsök-karmester idevezényli hozzánk az egész zenekarát, hogy altatót húzzanak nekünk. Mi pedig halkan elénekeljük nekik a Gryllustól tanult dalt, a Kis tücsök kezdetűt.

Így megyünk be, még esetleg vacsi (már nem komoly, este hat-hét körül van az igazi evés), fürdés (jó sokáig pacsálnak, hacsak nincs nagyon későn, mert akkor a Csanuka már nem akar fürdeni, fáradt, csak tusolunk). No de senkit ne tévesszen meg ez a fáradtság, vagy a késői óra! Fürcsi után mesélés jön, de legalább fél-háromnegyed órás. Ha tényleg fáradtak. Ha nem, akkor még diavetítést is akarnak (Csanád kedvenc: Makk Marci, a Csengéé pedig a Mariannéktól kölcsönkapott Évi közlekedni tanul I-III.), és utána egy-egy mese. Aztán lámpaoltás (általában a Csanuka kapcsolja le), imádság, a Fülesből a Jó éjt gyerekek (valakinek ismerős még?), és a kis Csanádnak altató szopi. Egészen hamar eljutunk az egyenletes szuszogásig - mindhárman. Apa pedig legtöbbször ilyenkor permetez vagy öntöz (ez utóbbira szerencsére egy kis szünetet adott a természet), vagy  piacon van.

Egy darabig még vezettem egy füzetben a Csanuka első kis mondatait, de már az sem naprakész (és sajnos dátumot sem írtam...).

Mert akár egész nap és éjszaka írhatnám.

Számtalan mondókát, rövid verset, gyerekdalt hallunk tőle nap, mint nap (szándékosan nem tanítjuk, egyszerűen néhány hallás után nagyjából teljesen ráragad). Többek között a Csengécskétől tanult ovis ballagási verset (a ballagás időszakában gyakran mondogatta, és a Csanuka is megjegyezte)... Nagyon szívesen mondogatja a a rövid kis rímeket, nem ritka, hogy mesekönyvet nézegetve, vagy játék közben egy-egy állatról, képről egyszercsak elkezd énekelni (pl. Kiskacsa fürdik - a Botiéktól kapott Ghymes változat végig, vagy Boci-boci, stb.), mondókázni (pl. egyik kedvenc a Kecske ment a kiskertbe). Vonatozás közben szinte elmaradhatatlan a Megy a vonat, megy-megy, kocsizás közben pedig a Poros úton kocsi zörög kezdetű mondóka. És a beszélőkéje is imádnivaló! Remélem hosszabban is ide jutok majd, és megörökíthetem.

Van egy (á, dehogy egy!) nagyon kedves kis szokása is: amikor nyilvánvalóan sok dolgom van, vagy egyszerűen csak szeretnék pl. WC-re menni, és szeretné, ha ennek ellenére felvenném, dajkálnám egy kicsit (ilyenkor mindig mondom neki, hogy később, ha ezt vagy azt befejeztem, és egyre többször el is fogadja!), odabújik hozzám, befúrja a kis fejét a lábamhoz és azt mondogatja: - Nagyon jejettek (szeretlek) ANNNYA! Hát, erre csak egyféleképp lehet reagálni...

A kicsi Csenge is elámított a minap. A mama mesélt neki a Cipelő cicákból - olvasószemüveg nélkül - és persze rá-rászólt, hogy ott máshogy van. A végén aztán ő is elkezdte (épp a Csanut altattam a másik szobában) és elejétől végéig elmondta az első törénetet, fejből, gyönyörűen hangsúlyozva, szó szerint (kb. 10 oldalon keresztül tart, persze képekkel taglalva, de így is hosszú a szöveg).

Azt már megszoktam, hogy több diafilmet (a Csanu kedvence a Makk Marci, az volt az első, amit a Csenge vetítésével, és fejből mondott szöveggel hallhattunk) végigmond ugyanígy (korábban a verseket is így tanulta), de egy ilyen hosszú szöveget...

 A Csenge nem jár oviba (június 2. hete óta, még beírattam neki 10 napot nyárra, ha társaság-hiánya lenne, de nem tudom, kihasználjuk-e...), vakációzunk, mamázunk (már közösen is aludtak nála!), gyöngyöt fűzünk (nagylány tesó - így a Csanu is, vettem neki egy fából készült gyümölcsöset is, de az igaziakat is szépen fűzögeti), gyurmázunk, olvasgatunk, szerepjátékokat játszunk, és sokat főzőcskézünk együtt, illetve próbálok asszisztálni ahhoz, amit ők csinálnak. Legutóbb is teljesen kitúrtak, és szinte ők panírozták be az összes rántott gombát.

Voltunk még búcsúban (nagyon szerették, a kiskocsis kép készült ott), a Balatonnál is (fotók az iwiwen), sőt a másik mamához is elmentünk (onnét a teknőcös kép, útközben készült), megéltünk egy gyereknapot (kivittük a nagy trambulint, homokozókat mi is), a Szilvi 20. születésnapját, az én 20 éves általános iskolai osztálytalálkozómat... és egy sor dolgot, ami hirtelen eszembe sem jut.

A Csengécske sokszor szertelen, de alapvetően nagyon segítőkész, házias, szépen igazgatja, terelgeti a Csanut is, aki mindenben társ, együttműködő, olyan, akár egy kicsi kis angyal. Imádom őket!

Még egyszer köszi a noszogatást!