Sajnos csak képletesen.

Rengeteg írni való lenne, a Csanuka új dolgai (hogy a Csenge nagy puzzle-ait akarja rakni - és van is, hogy sikerül egész jól haladnia!!! az állatosokat, és a Julius-ost - mindegyik 12 db-os, igazi puzzle - már profin kirakja!). Olyannyira odavan értük, hogy felmászik a polcra - a minap óriási robajjal rá is dőlt az egész, de baj nem lett, csak nagy ijedtség (és azóta erősen kikötöztem), és jó nagy összevisszaság a sok szanaszét hulló puzzle-tól és egyéb kártyajátékoktól, amik a Csengécskének hivatottak szolgálni... A fa kockákból már nemcsak hosszan kígyózó sorokat rak össze - s már nemcsak egy formából építkezik, hanem keveri is őket, bár továbbra is szeret csoportosítani -, hanem kicsiny várakat is! Sőt a csöpp kezecskéjével minden egymásra tett kockát szépen eligazgat, majdnem úgy állnak, mintha nagyobb gyerkőc rakta volna őket! Ha eddig azt írtam, hogy érti az Annácskás könyveket, akkor ez most még inkább igaz - már egészen apró eseményeket, dolgokat is felfedez, megért belőlük. Továbbra is sokat mondókázunk - a mutogatással egybekötötteket szereti a legkobban, mostmár elsőre utánozza őket, és persze abbahagyni nem ajánlatos!

Jut eszembe, az összes Annácskás könyv 20% kedvezménnyel kapható a bokkline oldalon! A kezdő kistesós részt pedig, ahol még csak az Anna várja a Petike születését, még olcsóbban láttam, úgyhogy, aki kedvet kapott tőlünk, rajta! Mi ezzel készültünk a Csanukára - és nagyon bevált!

A Csengécske vágyai, hogy kiket is hívjunk (márciusban...) a szülinapjára (próbáljuk lefaragni a listát, és megértetni vele a megérthetetlent, hogy hozzánk max. 3 plusz gyerek fér be (az is csak valami közfal kiveréssel...), és hogy nem várhatjuk el, hogy eljöjjön az egész ovis csoport, hisz nem is játszik mindenkivel... - ez nagy szomorúsággal tölti el, és mindig kijeleni: - Akkor holnap majd játszok velük! - tök jó, mi is épp ezt magyarázzuk...), és a felfedezés, hogy az Annácskáék valóban léteznek.

Sosem gondoltam, hogy ez így lesz, hogy nem tudja, hisz fotó is van a történetek végén. De most olyan erejű a felismerés, hogy őket is meg akarja hívni, és szintén lebeszélhetetlen... (- ...de ők nem ismernek bennünket. Csak olyanokhoz szoktunk elmenni vendégségbe, akiket ismerünk. Nem is tudják hol lakunk. - Jó, akkor írjuk meg nekik, hogy hol lakunk! Mi tudjuk hol laknak az Annácskáék? - Igen, az egyik történetben le van írva, nem emlékszel? - Nem. Akkor menjünk el hozzájuk, és hívjuk el őket! - De Csengécske, sok gyerek olvassa a mesét, nem mehetnek el mindenkihez. - és még sorolhatnám). Persze ez duplán fáj: egyrészt neki, mert szembesülnie kell azzal, amit egyre jobban érez, hogy nem lehet minden úgy, ahogy szeretné, másrészt nekünk, mert nagyon szeretnénk, hogy minden úgy legyen, ahogy ő szeretné, és ne kelljen csalódnia soha....

No és a hópótlékról, amit apa talált ki: a befagyott kanálison való szánkózás, csúszkálás. Nagyon élvezik (mi is), már az Annáékat is kicsaltuk a hétvégén, sőt a zajló jeget is megnéztük a Dunán.

Meg aztán itt van az a sok Larás délelőtt/délután - a gyerekek nagy örömére (remélem a Zita sem fárad bele/belénk).

És akkor még azt sem írtuk meg, hogy az év a mamánál kezdődött, négy napot voltak (2-5-ig, persze a Csanuka esténként hazajött, de a Csengécske ott aludt, sőt, ha tehettte volna, még tovább is ott alszik - nagyon szeret a mamánál, sokat játszanak, a papa mindig hoz neki Túró Rudit a boltból, és egyéb mamázós örömök - , de kezdődött az ovi, így is egy nappal később ment), délutánonként mindig átment hozzájuk a Bence, jókat játszottak - és a csöppet sem viselte meg már az elválás, nyomban szaladt be a mamához, sőt a vége felé már a felöltözéssel is az ő ölébe kéretőzött!

Láttuk mindenki karácsonyfáját (Györgyiékét, Misiékét, mindenhonnan jó későn indultunk haza), a miénket is megcsodálták, sőt az ünnepi házvilágítást is, ami szintén apát dícséri (és már a dunai útról látszik!), és nagyon nem akaródzott elkezdeni az évet, úgy igazándiból. Olyan jó volt ez a pihenős, nyugodt időszak!

Nagy szívfájdalmamra képeket még egy darabig nem tudok feltenni - az új gépet nem telepítettük fel (mert kicsi hozzá a sz.gép), talán, ha a laptopon rajta lesz, és arról ide (mert azon meg a net nincs, de talán már az is megoldódik), de ez a nagy meg halódik rendesen, nem ismeri fel már a külső adathordozókat sem. De remélem mihamarabb pótolhatok!

És most nekiveselkedek a régi bejegyzéseknek - reményeim szerint időrendben fog megjelenni (vagyis az Angyalkás bejegyzés környékén, elsőként  a Mamák karácsonya címmel).