...a nyelvecském. Legalábbis egyre több szótagot próbálgatok, amit anya mondandóiból sikerül kiszűrnöm. Így tanultam meg azt is: jó! Ez annyira tetszik, hogy egész nap büszke mosollyal mondogatom, ha megkérdezik valamiről. És persze apának is feltétlen hallania kell, ezért aztán, ha bent van a házban, mutogatok kifelé, hogy hívja be anya, és hallgassa meg ő is. Aztán próbálkozom még számtalannal, ismét előjött a bu (busz), a cica és a lovacska beszéde után (máu, nyííí) a csacsit is próbálom, bár még csak ii sikeredett, de már a kecském is azt mondja: me. A mama érdekes módon visszaszorult mam-nak. Néhányszor mintha a cse-cse (Csenge) is elhangzott volna, de pár napja egyéb szvakat is próbálok ismételni (ilyenkor erősen figyelem anyát - de milyen okos, koncentráló szemekkel! - , és amikor hallja, hogy valamit próbálok, akkor visszakérdez) - ha nem megy, mosolyogva kérdi: - Nem tudod mondani?- , mire én visszamosolygok, és megrázom a kobakomat: -Ee.
És - bár csak végső elkeseredésemben használom, de egyértelműen neki szól: amma (anya).
A régiek továbbra is listán maradtak, nem vesztek el.
Az appá - ból egészen sok eredeztethető: - appá, ha szeretném, hogy felvegyenek, de vélhetően ebből származik az abba (szopit!) is. Valahogy úgy olvadt bele, hogy soron kívüli szopikért odamentem anyához, és azt mondtam neki: appá! De hogy ebből miként lett abba azt már senki nem tudja. De az amma is nagyjából azóta (talán december elejétől) van.
És tegnap egészen újat is mondtam: bii (bili). Történt ugyanis, hogy - kivételesen - én kerültem ki elsőként a fürdőből, és anya apának adott törölközőstől, míg a Csengét is behozta szobába.
Anya ugyanis fürdés előtt pakolászott a játékok között (eredtileg keresett valamit - egy Miki egeres kártyát a Csengének (mert kártyáztunk ám, bizony) -, ami szortírozássá (bár alapvetően egy helyen vannak az együvé valók) majd pakolássá fajult). Minek eredményeképpen felfedeztem a régi fa beillesztőimet (még piciny koromból - illetőleg a Csenge piciny korából - valókat, amiken kis piros fogantyú van, az ősszel tettük el), és ki is vettem a fiókból hamar. De nagyon gyorsan elült a lelkesedés, csak néhányat vettem ki és tettem vissza - kinőttem ezeket már nagyon.
De megláttam én ott mást is, és nem engedtem, míg anya segítségével elő nem került a nagy változata is: a fából készült mackóöltöztető (Csengének Noémitől 1,5 évesen), és a 4 tagú mackócsalád (Csengének Györgyiéktől a pocakos karácsonyra). Vígan öltöztettem őket, és nem is kerültek szanaszét a ruhák/fejek/cipők, ahogy attól anya félt egy kicsit - mindent szépen a helyére tettem vissza!
No és a Csenge megtalálta a rég elveszettnek hitt babaruháit is, amiket nyomban fel kellett adni a babájára (most Márkó baba, aki mindig fázik), overállt (vastag rugi), dzsekit (a kinőtt lovacskás pulcsija), kesztyűt, sapkát. Emiatt későn jött fürödni (Csenge, már mondtam, hogy gyere, majd utána felöltözteted (eredetileg úgy is volt, mindig úgy hangzik el a fürdésre/evésre/alvásra való felszólítás, hogy előtte anya szól, felkészít, hogy ezt még befejezzük (egyet még játszhattok), és utána megyünk fürödni... - és általában nincs is ellenkezés))! Gyere már, ki fog hűlni a vized! Meglátod, nem engedek bele meleget! A víz drága, nem lehet csak úgy kiöntözni! Jó, akkor hidegben fürdesz! - persze semmi sem hatott), és nem sokkal később én már ki akartam szállni (az én vizem is hűlt).
Ezt látva persze ő is azonnal jönni akart - hát így kerültem apához. Aki leült velem a cserépkályhához, de hamar kihámoztam magam a karjából, és nagyokat kacagva, meztelenül futkostam fel s alá. Mondanom sem kell, hogy gyorsan társat kaptam hozzá...
Már jó ideje szaladgáltunk (anya fotókat is készített - persze ilyet nem teszünk fel), mikor apa meg is jegyezte, hogy kellene már a pelus, nehogy pisiljek. No, úgy látszik, ezen fel is buzdultam. Bár csak egy kicsi jött, de szemlátomást rácsodálkoztam (jó ideje gyakran szólok is, ha pisi jön a pelusomba), és annyira tetszett, hogy anya látta, ismét akcióra készülök. Párszor neki is fogtam - sikertelenül. Épp vitt volna pelenkázni, hogy akkor tényleg, nehogy nagyobb baj legyen, mikor sikerült (szerencsére megint csak kicsit, a habszivacs puzzle-re, amit anya mindjárt le is mosott)! Nagyon büszke voltam! Anya pedig megkérdezte: - Tudsz akkor pisilni, amikor akarsz? - magabiztos mosoly és bólintás. Többszöri kérdezésre is. - Akkor pisilnél bilibe is? Vegyünk neked egy bilit (a Csengé sajna rég összetört, pedig olyan jó volt!)? Boldog bólintás, vigyor: - Bii! És azonnal mutogattam, jelezvén, hogy apának is el akarom mondani, hívd be! De aztán mégsem mondtam, csak azt ismételgettem, ha kérdezték: - Veszünk bilit, jó? - Jjó!
Utolsó kommentek