Első ünnepen Drávapalkonyára megyünk, másodikon Bölcskére.
Persze nem volt egyszerű az indulás, a sok új élmény, ajándék közül... Nem beszélve az előző esti késői fekvésről...
Persze, hogy a reggel az új rajztábla mellett talált bennünket! Anya oda - és vissza volt tőlünk, ketten rajzolgattunk (két egyenlő részre osztva a táblát) - no, én azért belekontárkodtam a Csengécskéébe is, hisz ki kellett színezni, amit rajzol...
Mostanában amúgy is elkezdtem színezni - nagyon tetszik, a filctől a színesceruzán, zsírkrétán át a tollon keresztül a táblakrétáig, a temperáról és a vízfestékről már nem is szólva! Nagyon tehetségesnek látszom! És minden üres ábrát ki kel színeznem - kinek kell egy fekete-fehér világ?
A drávapalkonyai mamáig még az alvásom is belefért - újult erővel láthattam neki az ebédnek (a Csengécske etetett a leves végeztével (amit szépen, egyedül ettem anya ölében) rántott hallal, mert már nem bírtam egy helyben ülni a hosszú út után), és a fa alatt levő kirakós (montessori - nem tudom, minden felfűzős játékot így hívnak-e, de a neten így volt) vonatomnak! A mamával bontogattunk, míg anyáék tovább ettek (illetve anya akkor kezdett neki). Természetesen a Csengécske új, Annácskás könyve (Megmondalak) is nagy siker volt, az ajándék plüss mackójával nézegették, míg nekem legjobban a Julius-os fa kirakó tetszett (igazából már nem a Csengécskének való (12 db-ból áll egy-egy kép), de mindig úgy vágyott valami téli kirakóra, és ebben Télapó is van meg karácsonyfa is, sőt szánkózás... Ha a hat lapot összekeverve kezdjük el kirakni, akkor még neki is érdekes.). A kirakóról gyorsan el kell mondanom, hogy pár nappal később, itthon, mikor az összes be volt keverve, és anyáék rakták, én is kiraktam három lapot - teljesen egyedül, és nagyon gyorsan!!!
A játék után még egy séta az udvaron, megcsodáltuk a baromfiakat - mindig nagy élmény a pulyka, kacsák, gyöngyök, kecske, és a cicát is megkergettem. Egészen korán indultunk haza, még látthattuk a Drávaszabolcsi templom kivilágítását (megint csodaszép volt), sőt apa Harkányba is bement, ahol a sok díszkivilágítás között még színesen fényő kisvonatot is láttunk egy ház falán, de a legszebb megint Szalánta volt, a főút mentén majd minden ház kivilágítva, sok helyütt a kertek is...
Második ünnepen Bölcskére mentünk. Annyit ettem a mama finom húsleveséből, hogy még anya is csodálkozott. Hát még, hogy utána maradt hely a pörköltnek, káposztának is! Olyannyira, hogy még a Misi kezéből is kiettem a falatokat! Csak a rántott husiról mondtam le, na és a sütikről, dehát azok még nem is hiányoznak.
Odabent a Bence némasági fogadalmát is sikerült feloldani (egy még nem használható karácsonyi játék miatt tette, de nem tartott soká). Szappanbuborékokat fújt nekem, és borzasztóan élveztem!!! A karácsonyi templomi csomagból volt, de volt abban a Csengének még hercegnős színesceruza, filcek, menyasszony baba, édesség és egy kis szivecskés takaró, és egy meleg, rózsaszín csíkos zokni (és fogkefe meg fogkrém...) is - amiknek a Csengécske nagyon örült (pláne, mert a Bence adta!). A szépséghiba csak az, hogy mindez abban a holland csomagban volt, amit a 12 éves Bence kapott a templomban... És, hogy mit is hozott még a Jézuska? A Csengének egy pénztárgépet a mamától kis bevásárlókosárral, nekem egy fa autószállító kamiont, a Györgyiéktől Annácskás könyvet (Süss fel nap!), és egy kislány gyöngyrakót (vasalható), - a Szilvivel nyomban ki is raktak egy kék ruhás kislányt - jómagam kaptam egy zöld trakit pótkocsival a régi helyett, amire még anya lépett rá az ősszel... (azóta dróttal megoldotta a kapcsolást, de azért az nem az igazi). A Valiéktól pedig piros sportautós kispárnát, a Csengének újabb gyöngyrakó (kutyus és autó), és egy ügyességi játék, amivel az oviban sokat játszik (bár anya kétéveseknek gondolná, de tényleg jó, fejleszti a csuklómozgást, az ujjacskákat is megdolgoztatja, szóval valóban van helye az oviban, és nálnuk is), egy sárga sajt (fából) sok lyukkal, és benne egy csöpp szürke egér, akit zsinór segítségével a lyukakon kell átbújtatni.
Kaptunk aztán még pénzt is mindenkitől - és pár nap múlva el is költöttük, szép új bundás csizmácskákra, meleg pulcsikra.
Délután még aludtam is egyet - igaz a szopi nem segített, dehát akkor még friss volt a szappanbuborékos élmény, azt nem lehetett csak úgy elhagyni! Csak később, a mama karjában dőltem ki (mostanság mindig úgy alszom el nála, ölbe vesz, és énekleget), mert anyáéknak el kellett menniük. Aztán, mikor megjöttek, és felvett, kicsit kinéztem, de olyan fáradt voltam, hogy azon mód, ahogy leültetett a heverőre, aludtam is tovább, alig tudott valami párnát becsempészni a hátamhoz. Ébredés után annyit játszottunk - később elmentek a Bencéék, de egy csoportképre még anya észbekapott, a Valival folytattuk - hogy már nem is maradt idő átmenni a Györgyiékhez, egyenesen haza indultunk (este kilenc körül).
És persze hoztunk haza a finom káposztából, nagyon beleszerettem, de nem vagyok ezzel egyedül! Talán a darált húsos töltelék teszi, de mindekettőnknek nagyon ízlik - a káposztalevelet persze anya eszi - de talán csak annyi a titok, hogy a mama főzi...
Utolsó kommentek