A keresztanyámék néztek be hozzánk, útban Harkány felé.
Ez nagyon nagy dolog, mert hosszú évek óta nem találkoztunk, csak neten tartjuk a kapcsolatot (idő, idő, idő...).
Végül mindent sikerült összehoznom, még a konyhára is átvittem az árut, szódát is hoztam, apának is kivittem a szükséges dolgokat, az ebédet is feltettem, kicsit összedobtam a lakást, sőt, még a tiramisut is sikerült elkészítenem - ja, hogy ehhez az kellett, hogy fél 10-kor induljanak, a Csanuka pedig soron kívül elaludjon, 10 körül, háááát...
Épp a csipetkét öntöttem a levesbe, mikor csengettek. Furcsa volt, semmit nem változtak - legalábbis bennem így éltek (bár lehet, hogy a neten látott képek miatt, de azok sem frissek).
A Csanuka hamarosan ébredt, és a tőle megszokott hosszú átmenet helyett (és még szopit sem kapott) egészen hamar elővette a befogadó, érdeklődő, barátásgos tekintetét. Azért az ujjacskája a szájában maradt, de már meg is szólalt, sőt mutatott is egy-egy dolgot. Nemhiába, a kedves közeledés megtette a magáét! Pedig én fogadni mertem volna, hogy nem nyit feléjük, így, ébredés után.
Azért a tiramisut sikerült megkóstoltatnom - és ízlett! A Klári kívánságára íme a recept (egyébként fél óra alatt megvan, mondta az ötletgazda. Na ja, Csanáddal a csípőmön...?!):
Keresztmami kedvence:
Tiramisu (zárójelben a saját kiegészítésem):
Kb. 0.5 l kávé (Maci kávéval, a Csenge - és a szopi - miatt), 1 db natúr vajkrém, 6 evőkanál porcukor, 1 rumaroma (ezt nem tettem bele, aroma...brrr), 1 cs. vaníliás cukor, 1 cs. habfixáló, 3.3 dl tejszín, 0.5 l tej, 1 cs.vaníliás puding, amit nem kell főzni (én főzni valót használtam, hogy egy kicsit kevesebb legyen az adalékanyag), 2-3 cs. babapiskóta (nekem csak kettőt vett be).
A natúr vajkrémet a 6 ek. porcukorral és a rumaroma felével elkeverjük. A tejszínt a vaníliás cukorral és a habfixálóval felverjük. A pudingot a tejjel elkeverjük. A vajkrémes masszát, a tejszínt és a pudingot összekeverjük. A kávéba beleöntjük a rumaroma másik felét. A babapiskótát belemártjuk a kávéba és egy edény aljára tesszük, rá a krém, megint piskóta, krém.... A tetejére krém, rá kakaópor kerül. Behűtve az igazi.
Kiadós és finom (és még apának is ízlett! No és a Csengécskének is, ami különösen nagy dícséret ám! Repetát is kért belőle!)!
A kertbe is kimentünk - a Csanuka hintázott egyet (reklamált is nagyon, mikor kivettem) - , de megnézni sajnos nem volt idő. Ha jól belegondolok, egy sor dolgra nem volt, pedig még a mamától való régi képeket is előkészítettem - aztán jól el is felejtettem.... Éppen ideje újra találkozni! Azért az útravaló nekik sem maradt el: Lussonium, Bagolyvár, a templom Mecseknádasdon, de a túronyi templom kimaradt, pedig az is milyen szép lett! Remélem valamelyiket sikerült megnézniük. Apa azóta is morog, amiért visszafelé nem invitáltam be őket ismét...
Az ajándékokat persze nem bonthattuk ki - megvártam hát vele a Csengét. Volt is nagy öröm! A sláger természetesen a Csanuka ajándéka (mi másnak is örülhetne jobban egy elsőszülött....) volt, a járműves böngésző. És még piros traktort is találtunk benne! Meg teherautót, építkezést, hajókat, repülőket - nagyon szereti azóta is! A matricákból már csak a nézegetés jutott osztályrészül. A Csengécske ugyanis titkon (pedig megbeszéltük, hogy csak kettőt választ) felragasztotta mindet, míg mi a járműveket böngésztük...
És még valami, amivel jól jellmezhető egy 4,5 éves kislány világa: szentül meg volt győződve róla, hogy a Törékeny tesóját hozzák el neki... Pedig már jó egy éve, hogy boncolgattuk, kitől is van a Törékeny, és tessék, nem feledte! Sőt, úgy látja, ahol egy Törékeny volt, biztos van tesója is. Édes kis Nyúlka! Apát is rendre ostorozza, hogy mikor javítja meg neki a Törékenyet (ő mondja így), persze maradt a beígért karácsonyi időpont. Úgy tűnik, bármit is hozhat a Jézuska, ennél boldogabbá semmivel sem lehet tenni. Jó lenne valami árajánlatot beszerezni egy babajavítótól (azóta a szekrény tetején pihen, bebugyolálva, úgyhogy ennyi erővel ott is lehetne) - hátha nem egy kisebb vagyont kérne. Bár pont most, hogy a Csanád ilyen kicsi, és babázni kezdett....
Utolsó kommentek