Pedig minden nem is fért bele. Apa reggelre elég vacak állapotban ébredt, erősen köhögött, tele orr, és ami ezzel jár, de még reménykedtünk, aztán a délelőtt folyamán lemondtuk a házassági évfordulós bulit. Sajnos már későn, mint utóbb kiderült.
De ne szaladjunk ennyire előre! A napot Györkönyben kezdtük, a szőlőlevünket (100 % szőlő, nem visszahigított!) hoztuk haza. Keserveink vége... Nagyon finom lett, bár van egy kis direkttermő utóíze, de az almával vegyítve tökéletes, olyannyira, hogy már nem is tudjuk higítás nélkül inni, legalább 1:1 arányban vizet töltünk hozzá. Hmmm, 215 l, nem tudom, meddig lesz elég, már két 5 l-es elfogyott. Dobozt nem kértünk hozzá, a régi almások közül vettünk elő egyet, nagyon strapabírók, úgyhogy akár egész télen jók lesznek (amúgy tárolásra használtuk őket, mert olyan jó erősek). Most egy alma-szőlő vegyes ital készítésén gondolkodunk.
Persze már ott hívták apát, hogy érkezik a vetőmag, majd később a baktériumtrágya szállítója is bejelentkezett. Siettünk hát vissza, Pakson megejtettünk egy gyors bevásárlást (anyával hármasban, míg apa a többi ügyet intézte) - a kis Csenge olyan nagy segítség, mindig szalad utánam, vigyáz rám. Persze én is hasznosítom magam: mindig ügyelek, és én is pakolok egy s mást a kocsiba... Most épp a papírtörlőkkel bajlódtam, túl könnyűek voltak, és visszaestek a fejemre. Ezekkel a mutatványokkal mindig megmosolyogtatok pár vásárlót.
Szóval otthon szaladtunk egy nagyot az udvaron, mert olyan gyönyörűséges vénasszonyok nyara lett ebből az októberből, hogy anyának sem volt szíve mindjárt bevinni bennünket. Mire nekiültünk az evésnek (apa már a vetőmagot hordta befelé a trakival, miután elment a baktériumtrágyás), már mindenki álmos volt, be sem fejezhettük, mert apa telefonált, hogy valamit ittfelejtett (ő házunk alatti réten pakolta a vetőmagot) a kamionos, és vigyük utána kocsival. Persze, mire menetkészek lettünk... Aztán már nem folytattuk az evést, lementünk apához, és vigyáztunk a magra, míg ő fordult egyet-egyet hazáig. Anya arra számított, hogy majd alszom egy nagyot, lévén már délután fél három. Dehát ott volt ugye az a nagy szalmakazal, amire minduntalan fel akartunk menni (anya fel is tett, de a java csak azután következett, hogy apa is feljött velünk), nem beszélve a réten található többi érdekességről, sőt, még a dunai út forgalmát is láttuk, a tarktorok éppen az almát hordták befelé. Szóval hatalmasat szaladgáltunk, meg-megállva és ámulva, amikor apa épp az emelővel manőverezett. Anya már ringatni, sétálni is elkezdett velem, dehát folyvást megláttunk valami érdekeset, vagy csak egy motor, vagy traktor verte fel a csendet.
Anya le is fotózta, amint "válaszolok" a - Hová szeretnél menni? kérdésére: - Oda fel! - mutogattam lelkesen.
Apa aztán fel is vitt bennünket egészen a kazal tetjére. Hű, de jó is volt! Az első képen még csak a legalsó bálasoron állunk, ide anya tett fel, és nem mert távolabb menni a fényképezővel. De a Csenge (akinek játékcumi van a szájában, a babáé, néha bekapja, mert sok cumis gyereket lát maga körül, és hajtja a kíváncsiság) nagyon vigyázott rám!
Fél négy körül pedig a Laráékat vártuk - persze úgy kellett visszajönniük hozzánk... (még jó, hogy közel lakunk). A Larával trambulinoztunk (a kedvencem, ha körbe szaladgálhatok, és néha nekifutamodom a hálónak is: élvezem a ringatózást), hintáztunk - és persze az elkerülhetetlen is bekövetkezett: elaludtam a hintában. 
Pedig először nagyon virgonc voltam, dehát az ütemes ringatózás, ugye... De nem aludtam sokat, és nem zavart be az esténkbe (pedig hatkor bólintottam el). (mostanában így utazunk, hintázunk: a Csenge is babával, és én is: Ha neki lehet, hát nekem is adjatok! - szoktam "mondani", és örömmel ölelgetem, ha kapok egyet) Egyébként fincsi joghurtos-habos tortát hoztak nekünk, és egy könyvet: 365 érdekes kísérlet címmel (nagyon jó, olyan is van benne, amit már most megcsinálhatunk a Csengével!). Sajnos későn mondtuk le a bulit, addigra már elkészült a torta. A Mariann pedig rengeteg kalácsot sütött nekünk - ők szerencsére sokan vannak, és a család járt jól apa betegségével. Előreláthatólag kedden (14-én) tényleg sort lerítünk a beígért bográcsozásra!
Utolsó kommentek