Legalábbis a napsoroló mondóka szerint. Ez a legújabb kedvenc:
Hétfő: hetibe,
Kedd: kedvibe,
Szerda: szeribe,
Csütörtök: csűribe.
Péntek: pitvarába,
Szombat: szobájába,
Vasárnap a verpeléti vásárba.
No, mi nem mentünk oly messze, csak ide Dunaföldvárra. Amíg apa alkatrész után nézelődött, addig mi bevettük magunkat az állatvásárba. Persze az elengedhetetlen kürtös kalács után. Nagy volt az öröm, a kis Csanuka nem győzte mutogatni a röf-röföket, boci-búkat, nyihahákat, csip-csipeket, bari-beket, de volt Mimi kecske, vau-vau, galambok és mindenféle díszbaromfiak, pintyek, papagájok, tengerimalac, vadászgörény, és angóranyúl is. Miután körbejártuk, szerencsésen megleletük apát (nem volt nálunk telefon, a Csengécske aggódott is egy kicsit, és nem nagyon értette, hogy régen sem volt telefon, mégis meglett mindenki...), a Csanád megkapta a beígért vonatos He-os lufit (a Csenge sehogy sem akarta engedni, hogy a szombati falunapon kapottal játsszon, az is vonatos, de azon maci is van, és persze a Csengének vettük). És ajánlatot is kaptunk, hogy a régi, leengedett lufikat elhozhatjuk, és 500 Ft-ért újra felfújják. Nagy élményekkel felpakolva indultunk haza (egy óra körül!).
A múló időről: a Csenge mostanában gyakran kérdezgeti a napokat, hónapokat (ez augusztus, anya hónapja, mert ilyenkor van a szülinapja, meg a tiétek is, a kereszetelők miatt), és már az órán is muatttam neki, hogy ha a nagymutató ide és ide ér, akkor csinálunk majd valamit - és ő bőszen leste, mikor jár le az öt perc. Egyszer, mikor este, viharban jöttünk haza a mamától, és félt, akkor is arra emlékeztettem, hogy milyen hamamr letelt az öt perc, és azalatt már haza is érünk - ettől megnyugodott kissé. Aztán, mikor kérdezte, milyen hónap jön az augusztus után, és a szeptemberhez (a mama hónapja, meg a Bencéé) az ovikezdést is betársítottam, tapsikolt örömében, és ugrott is egyet. Úgy szeretném, hogy ennyire örüljön majd neki, akkor is, ha már járni fog!
Utolsó kommentek