Az előbbi okból kifolyólag erről sincs kép...

Pedig olyan nagyon jó volt! Először is, a lányok (és egészen hamar a fiúk is) kekszet sütöttek! Elvittük a mi kinyomónkat is, de jobbára a kiszúró formáké volt a főszerep. Még az ikrek is örömmel gyúrták, szaggatták a tésztát. Négy csöppség egymás mellett a kihúzott asztalnál, mindegyik csupa tészta és liszt (főleg a Péterke, mert ő mindent be akart szórni) - igazán kiváló fotótéma... Persze hamarabb eluntuk, mint elkészült volna, de sebaj, jót szaladgáltunk az egybenyitott ajtókon keresztül. Élveztem én is, hogy ilyen tágas terepen mozoghatok, és igyekeztem a nyomukban lenni. A lányok még a szekrénybe is bebújtak - és beépítették a játékba az aznap kivasalt ruhákat... Hű, ez olyan izgalmas volt, hogy később is odamentem, mutogatva, hogy megint szeretném. Meg az a sok kisautó, és vonat! Ennyi lehetőség közepette persze nem volt időm vacsorázni.

De a fiúknak is elég volt a kényszerű szobafogságból (közben még egy végső próbálkozás volt a 101 kiskutyával, de már mindenki az ajtóhoz járkált) - megkaptuk a gumicsizmákat, és kimehettünk végre! Előzőleg is folyton a nyitott ajtóhoz somfordáltam,hogy kifelé  mutogassak.

Míg a többiek trambulinoztak, én csúszdáztam, és homokoztam, meg a motorommal lökdöstem előre a labdákat (itthon is szoktam így focizni, még a dömpivel is). Olyan jól éreztük magunkat, hogy csak este 8 után indultunk haza.