Tegnap egy sor új hangot vegyítettem a mondókáimba! Nem olyan tiszta még, de mintha a "cs" és a "gy" ("gyegye", talán a mamától jött - tegnap délután is vele voltunk - , mindig így próbál vígasztalni, ha meglátom anyát, de még nem tud jönni: - Hívjuk anyát! Gyere anya, gyere, gyere! és a kezével is mutatja) is benne lenne.

Amúgy már reggel erős kommunikációba kezdtem, és elvezényeltem anyát az udvarra, a Mimihez, meg egy kis birtoknézőbe, majd, mikor behozott - rettenetes felháborodásomra - odacsaltam a babakocsimhoz, és mutogattam: - Vigyél el sétálni! - mentünk is egy kört a templom körül (persze kevés volt).

Itthon aztán a kanalak felé mutogattam, és magyaráztam is erősen, mikor pedig megfogott egyet, elkezdtem az etetőszékre mutogatni: - Éhes vagyok! - ez már jó néhány napja így megy, de tegnap volt a legkifejezőbb.

Délután átjöttek egy kicsit a Laráék - most először furcsálltam, hogy beül a homokozómba: gyakran  odamásztam, és eltoltam őt. Most a dömpivel sem akartam tolni, mutogattam, hogy szálljon ki. De azért jól éreztük magunkat, még a csúszdára is felcsábítottuk a csöpp hölgyikét. És természetesen ismét hazakísértem, immáron motorral száguldoztam, míg ő gyalogolt az anyukája mellett. Még tepertünk egy kicsit a templom előtti téren (jómagam motorral, Lara gyalogosan, Csenge a dalmatás biciklivel), majd valahogy sikerült anyának hazafelé irányítania (motorral együtt vett fel, mint a Csengét kellett anno). Később nem volt baj, mert apa is megjött a traktorral. No, az után már minden nógatás nélkül mentem!

És útközben észrevettem valamit! Bőszen mutogattam, és meg is álltam mellette a mocimmal. Egy süni volt az, aki a kerítés tövében gyalogolt (persze a fényképező sehol...). A Csenge nagyon boldog lett, jó hosszan követtük a kicsiny tüskést, majd a Nyussz elszaladt apának szólni, hogy jöjjön ő is (mert a sün nagyon bátornak bizonyult, és egyáltalán nem menekült előlünk). Persze, mire visszaértek, pont egy hasadékhoz ért, és bemászott alatta. De így is láttuk, apa felemelte a Csengét, anya pedig engem - és én is észrevettem a gyomok között!

De miközben azt találgatták, hogy hol mehtett be, történt valami szokatlan: a motoromon ültem az út közepén, és mire odanéztek a járda szélén álldigáltam figyelmesen. Jó 3 lépésnyire a mocimtól! Erre anya kitárta a karját, és hívogatott, én pedig felé is léptem egyet - de hamarabb el szerettem volna érni, így gyorsan leereszkedtem, és odamásztam egy ölelésért.

Délután pedig a mamához is léptem 3-at!

Egyre csak ügyesedem.