Oly sok történt az elmúlt két hónapban.

A mi kicsi Tündérhercegnőnk, a csöpp Csenge iskolás nagylány lett.

A Csanuka pedig kijárta az ovit. Legalábbis ő így hiszi, mert mióta nincs a Csenge, hallani sem akar róla, legközelebb már csak az iskolába készül...

És a legkisebb Csipetke lassan fél éves lesz. Mosolyogva olvastam az utolsó hozzászólást, hogy mindjárt szalad. No, azt nem engedjük! De - ÜL! És négykézlábra "emelkedik" naponta többször!

És továbbra is kacag-kacag-kacag... Már kukucskálósat is játszunk vele, elbújunk, felugrunk a kiságya végénél, oldalánál - imádnivaló!

Mint a kép is mutatja, leginkább a könyvek bűvölik el. A többiek is szerették, de ő halmozottan rajong értük. Biztosan azért, mert az esti meseolvasás gyakran úgy kezdődik, hogy őt ringatom közben, és próbálom minél távolabb tartani  a könyvet, hisz ő is szeretné megkaparintani. Na, az ilyen ki nem elégített vágyakozásoknak köszönhetően a mindne a könyv:)

Korábban elég volt valami más érdekeset mutatni, de mostanság egyre többször nyüszögve löki hanyatt magát a karomban - elég megtartani, olyan erővel -, ha nem kaphatja meg / nem az történik, amit szeretett volna.

Már jó másfél hete a fürdés is ücsörögve történik, egészen más távlatok nyíltak meg így, bár még nem igazán pacsál, csak ismerkedik a vízzel / és csodálja azokat a fura dolgokat, amik még mozognak is (a lábbacskáit:), óriási nyálfolyamokat indítva meg is erősíti bennünk, hogy ez aztán nagyon JÓÓÓÓ!

Minden érdekli, figyelmes (a doktor néni is mindig megdicséri ezért), ha minden rendben, akkor be nem áll a szája.

Legkedvesebb játékok: (mi más is lenne) a kezem, arcom, hajam (bár ez olyan rossz "ízű", folyton grimaszol, ha bekapja, nagyon vicces képet vág), ruhám - nem is értem, minek ide játék?!

A két nagyocska miatt ő van a legtöbbet hordozva, a kendő örök szerelem maradt (még ez a vacak Nandu is, bizony!), de a hátul lévő csomó már zavaró ezekben a hideg időkben a kabát alatt, így végre rászántam magam, és varrtam neki egy mei-tai-t.

Ja, igen, mivel a 7 kg-os határt már egy ideje átléptük, így a rugalmast szépen kimostam, és vélhetően nem vesszük már fel többet. Pedig annyira jó volt a zsebes megoldású felkötés, imádtam, mert ha hidegebb lett, csak ráhúztam a lábára, felül a fejecskére, és már meg is voltunk a plusz réteg ruhával. Szerintem sosem fogom annyira szeretni a mei-tai-t, mint a kendőt. Ez utóbbi a legsokoldalúbb hordozó, de sajnos a minőségi szövöttekért borsos árat kérnek, így marad a mei-tai.

Nekem kicsit lányos lett, ezért varrtam bele egy sötétkék betétet (de abból meg csak apró fehér virágmintás volt...). Szeretnék egy olyan igazi fiúsat is, csakhogy egy kölcsönkapott alapján készült, és mint ilyen, sietnem kellett, nem volt idő méteráruboltokban nézelődni, be kellett érnem azzal az anyaggal, ami a legközelebb volt (így sem lett sávolyszövésű (abból csak terepszínűt tartottak...), de legalább erős vászon). Az alapul szolgáló nagyon jóra van megvarrava (ami a célszerűséget illeti), ezt másoltam - azt hiszem saját célra nem olyan gáz... Bélelt a combrésznél, a dereka, vállpántok, és kapucni is van hozzá, ami egy mozdulattal le-felcsatolható. Tervben van még egy zsák, és egy kis táska a pántjára, de elfogyott a kék dekoranyagom, és igyekszem újat szerezni, hogy azok is passzoljanak hozzá. Egészen elégedett vagyok a művemmel, csak az a baj, hogy a derékpánt varrásánál már nagyon siettem, és egy varrás csúnyán elcsúszott, ha időm engedi, felfejtem, és újra varrom.

Annyira gyorsan elrepült a nyár, olyan szép idilli képek maradtak utána: és végül az utolsó meleg napon egy balatoni délutánt is beleerőszakoltunk:) És milyen jól tettük! Volt aztán ovis szüreti bál, ahol a nagyok még ketten szerepeltek - imádtam őket), na, arra pedig a Csanunak varrtam ruhát, az is elvett pár napot, a gyümölcsösökben is sok időt töltöttünk, aztán iskolakezdés, zsákok varrása, filctolltartót is készítettem a lyánykának, és anyu szülinapjára végre megvarrtam a dáliát, amit már az óvónőknek való varráskor elhatároztam.

Sűrűek a napok, a Csengécskét reggel háromnegyed 7-kor ébresztem ("lustizásra"), 7-kor kel, előtte boltba szaladok, mert a vajas kifli lett a kedvenc reggeli, szépen felöltözik, reggeli után irány a suli, mire hazaérek, a fiúk is kelnek, indul a nap, a Csanu már nem alszik délután - de este szépen elalszik mindenki - fél egyre a Csengéért, leckeírás, aztán játék, délelőtt még ebédfőzés, játék a fiúkkal, egyebek, este hét körül vacsora, fürdés, esti mese, alvás kilenc körül, nagyon gyorsan elrepül a nap.

Majd jövök féléves beszámolóval (te jó ég, szombaton lesz fél éve, hogy megszületett, nem is hiszem el), és külön a három és féléves Csanuról,  a Csenge iskolás élményeiről, és hogy hogyan is alakult ezt, hogy nem járunk óvodába. Mert előtte büszkén mesélte mindenkinek, hogy ő bizony már óvodás!

Hm..., mikor is fogom megírni ezeket?!