A téli csoda.

Kedvenc szánkózós mondókánk:

Varjú károg, fúj a szél,/ esik a hó, itt a tél./ Jaj de nagyon hideg van,/ ropog a hó alattam./ Vígan siklik a kis szán,/ most örülünk igazán!

Szép az idő, fénylik a hó/ összetört a kicsi szánkó! - ez a Csengéé, az ilyen rövideket első hallás után mondja vissza.

Meg is dícsérték nagyon, hogy az oviban milyen szépen elmondta az óvó néni után a Száncsengőt! - no persze, nagyon okos, de hozzátartozik, hogy itthon is százszor hallotta, már a Csanu is nagyjából tudja:)

Keddtől szánkóval jártunk az oviba! Olyan jó volt, nagyon élvezték, esténként pedig a Templom téren szánkóztunk - a mi szánkónk tolható is, így könnyű dolgom van -, feltoltam őket a legmagasabb pontra, és jól meglendítettem.

A havazás reggelén - a Csenge a lelkemre kötötte, hogy semmi pénzért ne keljek fel előbb, mint ő, mert ő akarja elmondani, hogy esett a hó - csak annyit kellett mondani (7-kor, pedig extra későn feküdtünk), hogy nézzünk ki az ablakon, hogy esett-e? A Csengécske már rohant (azt mondtam, nem néztem ki, csak felhúztam a redőnyt), és boldogan kiabálta, mire a Csanu (akiről azt gondoltam, mélyen alszik) is szinte azonnal kipattant az ágyból! Olyan boldogság volt az arcocskájukon, hogy az leírhatatlan:) Persze már úgy, pizsamában ki kellett lépni a hóba! Ilyen gyorsan még talán sosem öltöztek fel!

És a kis Csanád lelkesen rohant be, és újságolta apának, hogy - Képzeld el (mindig így kezdi, olyan édes) apa, még a tattojod teteje is havas, meg a autó, meg a madáretető, meg a...

Egyetlen gondot az jelent csak, hogy a Csanu semmi pénzért nem hajlandó felvenni az overállnadrágot. Pedig rozmáros, és míg nem tudta, hogy neki szánjuk, tetszett. Az egész overáll pedig jegesmedvés, "jegesmedve barátom" a kedvenc Télapós versből. De akkor sem. Így marad a takaró, illetve tegnap szerencsésen sikerült ráadni plusz egy nadrágot. No és már benne van, hogy - Ha fázot, attój felveszem, jó? Ha nem fázot, attój nem. - szóval az overállnacit  visszük magunkkal szorgalmasan mindenhová.

Eddig még nem fázott...

Legalábbis a nadrágra nem, amúgy a kis keze tegnap nagyon lehűlt - az overállkesztyűre sem tudom rábeszélni, pedig az nagyon jó meleg, meg a Csengéé is olyan, meg... hiába. Egyébként is jellemző, hogy ha elfárad, vagy fázni kezd, akkor leveszi a kesztyűket (Levettem, jó? Met attój nem tudom bekapni a ujjamat.), a zsebembe teteti, és elém áll, hogy - Anya, fel! - mindet tökéletesen elmond, szépen, választékosan, de ez megmaradt így. És már kapja is be az ujjacskáját, másikat be a ruhámba, és teljes a boldogság. Ennek azért örülök, mert így legalább az egyik keze nem fázik...

Kedvenc fázós mondókája is van:

Aki fázik, vacogjon/ fújja körmét, topogjon!/ Nyakig érő csizmába,/ földig értő kucsmába,/ bújjon be a dunyhába,/ üljön rá a kályhára,/ mindjárt megmelegszik!

Olyan szépen fújja! Pedig ezeket sosem tanuljuk, ráragad.

A Csengécske mindig olyan vidám volt az oviban, örömmel mesélte, milyen jót játszottak a hóban - pénteken már mégsem akart menni. Innentől szünet, mert - Itthon olyan JÓ!

Persze az is közrejátszott, hogy az óvó néni csütörtökön odaadta neki a karácsonyra készített szépségeket - fekete alapon szórt hóembert és piros, karácsonyfás szalvétagyűrűt csináltak. És egy rénszarvas fejet is hozott fából, papír aganccsal, ami borzasztóan sérti a Csanuka igazságérzetét - meg van győződve róla, hogy amit a Csenge az oviból hoz, azt ő csinálta, és büszkén mondogatja, hogy ezt is a Csenge készítette. Ő meg fel van háborodva, és nem győzi magyarázni, hogy az óvó néni...

Itthon aztán vígan eljátszanak, néha bemennek a spájzba csokit csenni... A Csanu új kedvence, a matricázás. Apa hozott nekik egy-egy ív apró Télapós, karácsonyos matricát, és azt ragasztgatja elmélyülten, hosszan a játékos komód oldalára, később pedig gyakran átcsoportosítja őket - nagyon élvezi! A Csenge még a szülinapjára kapott a Noémitől egy Öltöztesd fel a babáidat! újságot, farsangi maskarákkal, na ez a másik kedvenc! Hihetetlenül sokáig tudja pakolgatni a matricákat, nagy élvezettel öltözteti a babákat a lapokon.

És persze a mindennapos Banya-kalap:) A vasorrú banyától való félelem (amikor a szomszédban volt kitéve a bábu, mindig féltette a Csengét, hogy ne menjen közel, mert megeszi - ő persze mindig odament, megfogdozta, mert már tudja, nem igazi. De azért még egy-egy csavaros mondattal őt is be lehet ugratni:) utána kétkedik egy kicsit, és bizonygatja, hogy nincs is, de azért megerősítést is kér még hozzá).

Szóval apa vett a Csanunak - szigorúan közös használatra - egy Banya-kalapot. rettenetesen szeretik, napi szinten játszanak vele ijesztgetőset (ezért is volt jó a Télapó Bogyó és Babócás könyve, amiben éppen boszis ijesztgetés van), és a Csanukán tényleg látszik, hogy mikor felveszed, átalakulsz. Bármelyikünk veszi fel, sikongatva menekül. Aztán megszerzi, és ő lesz a Rút Banya, bőszen vájog (ez a Csengétől átragadt szakszó erre a hangadásra), és vidám nevetéssel kerget bennünket. Olyan lendülettel, hogy erről képtelenség jó fotót csinálni. Apával pedig még dobálni is szokták, ő az ágyon áll, apa pedig felé dobja, és nagyon tetszik neki, ahogy pörög a levegőben, aztán gyakran a fejére is száll.

Ez a móka is belépett az esti apázásokba - olyan vidáman játszanak lefekvés előtt! A banyázáson felül még menő az is, ha apa lefekszik az ágyra, a gyerkőcök pedig rámásznak, és nevetve leugrálnak a hátáról. Nyúzzák, ahol érik:) Elég rávenni őket a lecsendesedésre, ilyenkor aztán apa mellé bújnak, és hallgatják ahogy mesél - mostanában azt kérik, mesélje el, mi hogyan születik. A kisnyúltól a banyáig bármit. A Csanuka pedig, most a hideg reggeleken kifejezetten nagyon szeret mellébújni az ágyba (elbújunk a farkastól!), gyakran még az oviba való eljövetelről is lemond emiatt.

Amikor sötétben jövünk haza - mint legutóbb az adventi vásárról (erről majd bővebben is írok) - félelmetes hangon meg is jegyzi: - Ilyen sötétben szokott lenni fajtas! (farkas).  farkasos mondókákat is imádja, nevetve borzong rajtuk, és újra kéri - vagy éppen tiltakozik, hogy ne, de amikor mondom, nagyon nevet, és kérdi is - Milyen fajtas? - Szürke farkas. vagy gonosz farkas, nem mindegy, mi a helyes válasz, attól függ melyik meséről, mondókáról van szó. Imádja a mondókákat, nem is lehetne számba venni, mennyit tud! Egy kedvenc:

Jő a tél hidege,/ fázik a cinege / Varjú károg a fatetőn,/ farkas ordít künn a mezőn.

És a kedvenc képem a Csengécskéről, amikor anyának öltözött:

Egyre jobban másol, érdeklődik a gyerekkoromról, sokat meséltet róla, sőt már ki is rakta gyöngyökből, hogy milyen kislány voltam.

És már azt is tudja, mi lesz: egyik nap Mónika óvó néni, utána olyan néni, akinél a kisbabák születnek, aztán a harmadik napon olyan néni, aki megvizsgálja őket (UH-os), aztán megint Mónika óvó néni…

És mindig elámít: a Télapótól kapott Poci verses könyvet szinte kívülről fújja! Sosem tanultuk, csak néha azt olvasom esténként. A versek elég hosszúak, és tegnap szánkózáskor is lekezdett mondogatni egyet, csak lestem…

És éppen ma van a mamáék aranylakodalma:)