Nagyon vártuk - már november eleje óta. Akkor kerültek elő a Télapós ablakdíszek, a Télapós könyvek és a Zeneovi Téli ünnep című albuma.

És a sok Télapós dal, amit a végére már a Csanuka is kívülről fújt, és naphosszat énekelgeteti őket (mikor nem épp valamelyik versből mondogat): Szívünk rég ide vár, Télapó itt van, Hull a pelyhes, Pattanj Pajtás, Pattanj Palkó, és a Zeneovisok.

És a kicsi plüss Télapó, amit még a csöpp Csenge kapott a Valiéktól. Minden nap sokat "beszélgettek" vele, és megint rácsodálkozhattam, hogy mennyire beleélik magukat a bábozásba, sosem néztek rám közben, végig a Mikuláshoz beszéltek.

És persze előbukkant az én régi Télapós könyvem is, amiben a Honnan jöttél Télapó van, és a mamától mindig ezt kérték, ha ott voltak. Nála a kis papucsaikba várják az ajándékot:)

 Gazdag Erzsi: Honnan jöttél Télapó?
 

Honnan jöttél, Télapó?
- Hóországból, hol a hó
hegyvastagnyi takaró
a tenger meg hat akó.

Jegesmedve barátom
varrta meg a kabátom.
Kibélelte bundával,
hogy az úton ne fázzam.

Szarvasomat befogtam,
szíves szóval biztattam:
"Úgy szaporázd a lábad,
szél se érjen utánad!"

Meseország (világos)
Hóországgal határos.
S Meseországból az út
egyenesen idefut.

Szerencsémre nyitva volt
útközben egy mesebolt.
Jöttek elém tündérek,
megkérdezték, mit kérek.

"Nem kérek én egyebet,
csak amit a gyerekek:
diót, csokit, mogyorót,
Ráadásul minden jót!"

S halljátok csak! Mily csuda:
termett ott egy mesefa
Meseország közepén.
Arról szüreteltem én.

Szedtem róla száz mesét.
Mind a száza csudaszép,
altató és ringató.
Gyerekeknek ez való.

Zsákba raktam mind a jót:
diót, csokit, mogyorót,
babát, mackót, madarat,
tücsköt, szöcskét, bogarat.

Tücsök, szöcske megszökött,
megugrott egy híd fölött.
Elrepült a legyecske...
Itt a mese helyette.

És ezt a Csanu (persze a Csenge is, és nemcsak ezt, szinte minden Télapós verset, amit olvasgattunk esténként) egészen a végéig kívülről fújja! Ezt mondta el a Télapónak is, mikor nálunk járt, de ne menjünk ilyen messzire.

Délután 3-kor az ovis Télapó műsorra mentünk. Az ovisok a Zeneovi CD első dalait énekelték - ezért nem hozott haza a Csenge új éneket:) és egy verset mondtak el Mentovics Évától, az Édes kedves Mikulás kezdetűt. Vártam, hogy a Csanu is énekel, hisz mindig szokott, ha ismerőst hall, de túl álmos volt hozzá (semmit nem aludt a nagy izgalomban délután). Majd színjátszással folytatódott, a nagyok adtak elő egy történetet, ez még mindig semmi hatással nem bírt- csakhogy a végén behúzták a Télapó szánját a Télapóval!

Nem hittem, hogy látom még valaha ezt az arcot. Ugyanazt, amit a Csengétől láttam, mikor életében először (1 évvel fiatalabban, mint most a Csanu) bejött hozzánk a Mikulás. Ugyanaz a CSODA tükröződött a kis szemecskékben, hogy itt van, tényleg, és hozzánk is eljutott az IGAZI MIKULÁS, nemcsak a verseskönyvekbeli! Annyira tapsolta, ámulta, hogy nem is érzékelt semmit a körülötte lévő eseményekből, csak a TÉLAPÓ számított.

ÉS a kis Csenge, aki már egész héten lázasan sütötte itthon a sütiket a Télapónak (vaníliás kiflit és mézeskalácsot), és ezek maradékát mindig rendre el is vitte az oviba, hogy majd a Télapónak adják (ők is sütöttek az oviban, pénteken). Ez a kis Csenge - legnagyobb ámulatunkra, hisz mindig nagyon bátor, de amikor tettekre kerül a sor, inkább hátul marad, ráadásul ezt, hogy pontosan mi lesz, el is titkolta előttünk:) - ment ki, és ő egyedül vitte ki a Télapónak a csoport nevében a mézeskalácsos tálat, és kínálta meg a Mikulást!!! Olyan nagyon büszkék voltunk rá! Kép sajnos nincs, mert apa épp felvette (még jó, hogy nem kapcsolta ki, mert azt hitte már nem lesz semmi!), és így csak a felvétel örökítette meg.

Amikor az ovisok kimentek a csomagért, mi is odamentünk a színpadhoz (tesók is kaphattak csomagot), és a kis Csanád onnan csodálta tovább, le sem vette róla a szemét, magyarázott, hogy milyen csengője van meg minden.

És a végén ő is odamehetett! Sajnos a nagy izgalomban már csak a végén tudtam fotózni... Amikor elment a Télapó úgy integetett utána:) És a képek, amik sokkal jobban elmesélik, amit fent írtam:

Hazaérkezés után pedig itthon vártuk a Mikulást. Mert az volt a kérésük, hogy idén is bejöjjön hozzánk, ne csak a csizmácskába tegye az ajándékot.

És ígérték, hogy nem félnek majd (a Csenge tavaly a mama öléből kukucskálta végig...), és beszélnek vele. És TÉNYLEG! A Csenge szépen elmondta, hogy a Pötyi, amit Ő hozott neki még korábban, miket csinál a tyúkocskával, és a Csanu elmondta a sétáltatást, és oda is adta a hajtogatott Télapókat (a Csengécske hozta haza a tudományt az oviból, gyönyörűen megtanult Télapót hajtogatni, és rengeteget csinált itthon is - a Csanuval is, igaz ő inkább csak nézte, de a Csenge olyan kedves volt, hogy azt mondta, azokat a Csanu maga csinálta!).

És elmondta neki a verset, a fentit, teljesen, hangosan! Csak az utolsó versszakoknál kellet egy-egy szóval helyesbíteni, mert a nagy hevületben, hogy hangos is legyen, meg minden,  kihagyott egy-egy sort, de aztán ügyesen kijavította. A Csenge pedig elénekelte a Mikulás, Mikulás kezdetű dalt, hangosan, szépen! Mi is csak ámultunk!

És mi minden szépet kaptak! Egy-egy mosolygós játékosdobozban az édességen kívül szép rajzfüzeteket (a Csenge Micimackóst, a  Csanád Hóemberest), mert abból sosincs elég, babát, kistraktort, csöpp csengőt, és mesekönyveket. A Csanád a Bogyó és Babóca a levegőben címűt (sárkányeregetés (teregetés:) és boszis történet van benne, pont olyan ijesztgetős, mint amit ők is játszanak) nagyon örült neki, el is mondta a Mikulásnak, hogy fél a banyától, és látott is, azt, aminek a vasorra belefúródott a fába! Így jól is jött a könyvecske, mindig ezt mesélteti azóta, és az ijesztgetős résznél teljesen beleéli magát, amikor apa mesélte, sikítva-nevetve hozzám menekült. De egyre bátrabb, minél többet hallja.

A Csenge a Poci mesék karácsonyi gyűjtését kapta (a Kismamából ismeri), Csilingelő a címe, telis-teli van angyalkás karácsonyváró verssel:)

Aztán készültek szívemnek nem oly kedves fotók is: de persze, tudom, Télapó van, nem is szóltam semmi rosszat, csak belül háborogtam egy kicsit, hogy egészségtelen, meg minden:) Ugyanis mindet kibontotta és lefejezte: a Télapót, a jegesmacit és a hóembereket is...még jó, hogy a Mikulás mindenből csak kicsit hozott:)

És bizony megint bebizonyosodott, hogy a kicsiknek egyáltalán nem az ajándék számít, hanem a CSODA, hogy a Télapó itt van, eljött hozzájuk is, éppúgy, mint a mesében! (És este azt találgatták,  hol járhat most a szánján, és hova igyekszik épp?)

Főleg a kis Csanádon látszik ez még nagyon, az ovis csomagnál sem várta, hogy ő is kapjon külön, elég volt az ámulat, és persze a Csengécske úgy is szaladt oda hozzánk az ajándékával, hogy már bontotta is, és törte is ketté a csokit, hogy egyik fele a Csanádé! (- Csanád, nézd mit adott a Télapó! Kóstoljuk meg!) Olyan jó volt nézni őket!

És vasárnap betöltöttük a 23. hetet. Nem is rohan, vágtat...