(milyen előrelátó voltam, hogy már három nappal előtte elkezdtem írni! (a Csengéről is a már mióta írom az 5 és felediket...) Csak arra nem számítottam, hogy három nappal utána is még csak ott tartok, hogy darabban megjelenítem... Mióta állították az órát, mindenki korán kel - 7 után, ha 8 felé hajlik, az már nagyon nagy kivétel - és mire leülnék a gép elé, már totyog is ki valaki. Úgyhogy még sok folytatása lesz...)

Élénken él bennem, mikor a Csenge volt ekkora, Ő pedig a pocakomban növögetett...

És milyen okos, önálló nagyfiú lett belőle!

Persze nem minden esetben, de egyedül öltözködik - ő maga is választ - alul többnyire nem kell segítség (bár még csak térdzoknink van, harisnyát még nem vettünk elő), de a pulcsik olyan rakoncátlanok, szeretnek elfordulni, bárhogy keresi is az ujjukat, és, a trikó is furcsa szerzet, a második karkivágást nem is olyan könnyű megtalálni! Olyan nagyon ügyes, és olyan nagyon büszke vagyok rá!

És, hogy mennyire nagyfiú: a hajnyírások eddig  a teraszon zajlottak, egész egyszerűen azért, mert nem rajongott érte (finoman szólva), és folyton kibújt a karomból, én meg igyekeztem követni a géppel, de odakint nem volt gond, hogy minden hajas lett (kívülről elég furának tűnhetett, mert ő sivalkodva mászott ki a kezemből, meg előlem, én meg utána, és néhol guggolva, térdelve, néhol négykézláb nyírtam...).

Most hétvégén pedig csak előhoztam, hogy le kellene már vágni, mert hosszú -  éppen a hintából kiszállva, a krumpliszedő gépben hajókázott... És kezdtem volna ecsetelni, hogy apa haját is így vágjuk, meg a szokásos, mire ő:

- Jó, attój mott vádd le a hajam, attán jöjjünk vissza hintánni! - és már mászott is ki a gépből... alig tértem magamhoz. Nem is akartam igazán elhinni, azt gondoltam, csak fellángolás, de nem! Végig szépen állt előttem, mindig oda fordult, ahová kértem, sőt még az ollóval való kiigazítást is ügyesen, nyugodtan  viselte! Persze közben azért magyarázgattam, hogy apának is éppen így szoktam, és, hogy fogjon meg bátran egy kis leesett tincset, morzsolgassa el közben, milyen érdekes; nézd, a Pötyi is idejött megnézni téged; jaj, lefújjuk ezt a rakoncátlan hajacskát az orrodról, hogy ne csikizzen, stb. De ezt megtettem anno az elmászós vágások alatt is - csak akkor még kisebb hatása volt:)

És ilyen lett - a képen az új pizsijében van, amire nagyon büszke, és boldogan viseli az első próbától kezdve! Ez nagyon nagy dolog, mert egyébként  hosszú idő kell ahhoz, hogy megbarátkozzon egy-egy új darabbal, akár rajta van, akár rajtam. De a pizsi valahogy bejött, talán jól tálaltam, mert a Süsühöz hasonlóan sárkány van rajta, meg lovag, mint a kis  királyfi. És erre erősítettem rá, már az első perctől. Vagy azért mert már nagyon várta, beharangoztuk neki, hogy pizsit venni megyünk, és számon is tartotta, míg apa az egyéb dolgait intézte, folyvást kérdezgette, - És utánna medünk, és medvesszüt netem a pijamát?

Annyi minden, amit nem is győznék leírni, előveszek hát néhány kedves dolgot tőle:

- A kisdolgokat egyedül intézi - bár a kötős nadrágokhoz segítség kell, szerencsére az új méretből csak egy ilyen van - gyakran maga viszi el a bilit a WC-re, és kiönti, kiöblíti. De a nagydolgokhoz társaság kell:- Üj le ide, és vidázzál énrám!  - ülök is, mert amint kész van, rögtön felugrik, nem várakozna, míg odaérek a törléssel! Ha épp nem tudok odamenni, hozzám jön a bilivel, így volt ez azon a délelőttön is, apa is a konyhában volt ( ő nehezn viseli a nagydolgokat, de még nem tisztult le benne teljesen, hogy a Csanád akkor jelenik meg bilivel a kezében, ha kakilni készül, így gyanútlanul evett tovább...).

A Csanuka ül a bilin:

- Anya, én kiöntöttem a pisit.

- Jó, ügyes vagy!

- De a folyosóra öntöttem.

- ? (nen szoktunk folyosó névvel illetni semmit a lakásban)

Egy darabig elbeszéltünk egymás mellett, mikor azt mondja:

- Anya, én buta vadok!

- Jaj, de hogy vagy buta, nagyon okos fiúcska vagy, stb. (különben sem szoktunk ilyet mondani, csak azt, hogy butaságot csináltál)

- De köntöttem a pisit. A csejépkályhához...

(ez valóban folyosónak is nevezhető helyen van)

És tényleg. Valószínűleg nagyon kellett sietnie, és nem tudta kinyitni a fürdőszoba ajtaját (nem mindig éri el, még kicsit magas neki a kilincs), hogy a WC-hez tudjon menni, de a tartalom nem maradhatott, hisz másnak kellett a hely... Szóval elmentem gyorsan felmosni (mindez alig 1-2 perc alatt történt, csak leírni sok), mikor hallom ám apa riadt ráeszmélő segélykiáltását a konyhából...:) Nagyon sokat nevettünk azon a délelőttön!

Másik nagyon kedves: a Csenge beteg - na nem komoly, csak az orra folyik, de az sem nagyon. És betegen teát (hársfát, amit anyu is készített nekem mindig - a Csenge már direkt ezt is kéri) szoktunk inni, hársmézzel. Amúgy még távol volt az igazi hideg időszak, mikor gyakran teázunk, ezért a tea a betegséghez rögzült. Így, amikor a legutóbb vásárolni voltunk, csodálkozva nézte, hogy apa a teák között válogat, majd itthon, mikor kipakoltunk, meg is kérdezte: - Apa, te beteg vad?!

 A betegség amúgy is komoly privilégium a számára - nem mindennapi állapot (szerencsére igazán komolyan még egyikőjük sem volt beteg), ezért különleges, és íly módon büszkén viselendő. Nehezn is tűri, hogy ő most nem beteg, csak a Csenge. És miután reggelinél arról beszélgettünk a Csengével, hogy ha köhög, akkor zsebkendőbe, vagy utána kezet törölni bele (persze a mosás lenne az igazi, dehát játékba merülve  már az is jó, ha megtörli utána  a kezét), és a zsebkendőket mindig rögtön kidobni, mert úgy lehet elkapni a bacilusokat, ha ezeket nem tesszük meg (amúgy úgyis mindenkin végigmegy, hisz sokat vannak együtt, dehát valamikor el kell kezdeni tanulni).

A Csanád nagyon figyelt, gondolom magában összekapcsolgatott pár dolgot, ami neki  kézzelfogható volt, és evés után, amikor kiszaladt apához, hogy pisil, még a pisilésről is elfeledkezett, olyan hévvel mesélte (igazi tragikus hangszínnel, amiből persze a várva várt betegség miatti elégedettség is kicsengett):

- Apa, én beteg vadot! Mer ejkaptam a Cilit, és attól lettem beteg! - és büszkén mesélte  a mamának is, hogy "végre" már ő is beteg, mert elkapta a Cilit, és ugye, mint tudjuk, a betegség megszerzéséhez elkapás kell:)