Így a 17. hétet betöltve (már egy hete írom ezt a bejegyzést...), egy sor kötelező vizsgálaton túl nagyon jól érezzük magunkat. De már borzasztóan elegem van a sok orvoshoz járásból, szinte betegnek éreztem magam, mondtam is mindenütt, ők meg védekeztek, hogy ez a mi érdekünk. Persze, de akkor is nyomasztó állandóan orvoshoz járni, és valódi betegek között ücsörögni.

A zsibbadás erősödik (most meg mintha múlna, ki érti ezt?!), apa révén megszereztem a kedvenc kismama tornámat, úgy, hogy most már a gépen is hozzáférek - a Csengénél még videóztam. Neki is állok, mert bármerre indultam, oda jutottunk, hogy megkezdődik a vízvisszatartás, és ez okozza. Bár soha nem vizesedtem, még az utolsó időszakokban sem - és most sem - mégis, ez lehet az egyedüli ok, nem mozgok eleget, illetve nem úgy, átmozgatva mindent, ahogyan kellene.

A Babóca egyre élénkebb, már hosszú időszakokat töltünk beszélgetéssel, nagyon virgonckodik a pocakban! Persze továbbra is éjszaka jut rá elég időm, bár ez már a Csanunál is így volt.

Ééés, a nagyobb rugdalódzást már kívülről is érezni lehet! Ez a hét újdonsága, teljesen elolvadok tőle!

Október 18-án a Csenge Őszbúcsúztatóján voltunk, a faluházán tartották, szépen megszerveztük a napot, még a vásárba is eljutottunk, megszereztük a hőn áhított báránybőr ülőkéket a gyerekülésekbe (a régiek már teljesen leamortizálódtak), és a mamát is időben el tudtuk hozni, a sütivel is odaértünk, jóval kisebb kapkodás volt már, mint az első ünnepségen, tavaly Télapókor. Mire jön a Csöpp, teljesen belerázódunk ezekbe is, egészen jól rá tudok számolni, mennyi idő alatt leszünk készen - hogy aztán mindent újból lehessen kezdeni...

Nagyon szépen szerepeltek, a Csengécske olyan ügyes volt, végig az ő hangja hallatszott ki, olyan hangosan mondtott mindent! És ő volt az egyetlen, aki kifordult a nézőtér felé ennél a mondókánál, ahogy kell:

-Aki miránk bámészkodik, az miközénk kívánkozik!

Nagyon büszke voltam rá! Sajnos a Csanu kevésbé bírta a megpróbáltatásokat (de végig leesett tőle az állam, milyen szépen, szinte zökkenőmentesen tudtunk öltözni, készülődni!), és a várakozással ellentétben nem a vásárból hazafelé aludt el, hanem a műsor közben... Így a műsor után a Csengécske nem akart elmenni mellőlem - egyébként a Csanuval szaladgált volna, mint mindig, és így bekerültek volna a többiek közé. Szegény mama, úgy tűnik, mindig Csanu altatásra jön el ilyenkor - az adventi vásáron is az ő vállán aludt, éppúgy, mint most, kettőtől hatig. Itthon meg alig telik el egy röpke órácska, és már kipattan az ágyból.

Azért a tombola után már a Csenge is beállt a töbi ovishoz, és vígan szaladgáltak. A tombola pedig átütő volt - még sosem nyertünk, most pedig háromszor is kiszaladhatott (végül mindig apával vagy velem, de addig úgy tevezgette, egyedül - nagyon felvillanyozódott), nyertünk egy kis piros pöttyös gumilabdát, egy cicás kirakót (apró, 52 db-os, pont a Csengének való, szereti is nagyon), egy Tescós festőkészletet (általam ezeddig ismeretlent, sakkforma alakú színes tartályokban van a festék, és szivacsos kenőfejjel vihető fel, a korona lecsavarása után - imádnak vele festegetni, és végre nem lesz minden olyan - bár a Tesco elnevezés is 'gazdaságos', úgyhogy ilyen alapon filc is lehet...mindenesetre jó), ja és Kinder tojást is. A képen épp hozzám rohan, örömmel mutatva a nyereményeket:

A zsákbamacskán pedig kis kindereket és csokit. Estére meg is volt a vita, míg a Csenge rakta a cicát, a Csanu folyvást kérdezgette:- Ez a zsákmacska? Merthogy a zsákbamacska részen is aludt, de nagyon tetszett neki a szó, viszont nem értvén mit jelent, összekötötte a kirakós cicával. Szépen szócsatáztak is rajta egy ideig, a Csenge próbálta megmagyarázni, ő meg csak ragszkodott az igazához:- Ugye anya/apa, nem úgy van?! Ugye ez a zsákmacska?! Tende (Csenge, bár egyre inkább Csengének is hangzik, de még nem tiszta), EZ zsákmacska! - szerencsés állapot volt, hogy ezen kezdtek vitázni, ő éppen elemében, jól kialudva magát, a Csenge meg majdnem kidőlve...

A végére aztán a Csanu is felébredt, és jót játszottak kettecskén. Persze, míg uzsizott a kezemben, addig a Csenge kiment játszani a többiekkel - folyvást kijárkáltam ellenőrizni, szigorúan meghagyva, hogy csak az épület mellett játszhat, magasra csak akkor mehet, ha majd mindjárt  kijövünk a Csanuval is.

Apa az utolsó ellenőrzésem után két percre érkezett vissza - hazavitte a mamát - és már azt mesélte, hogy a pincetetőn rohangált, meg az országúton (nem forgalmas, de akkor is..) a többiekkel...