2009. 08. 27-2009. 08. 30. - az első igazi nyaralás.

Nagyon rossz volt - hazajönni...

Háromszor fürödtünk (sajnos csak délután érkeztünk meg), a víz a Csanunak is csak térdig ért, irtó nagyokat pacsáltunk, apa felfújta a gumicsónakot, és még a Csenge is evezett, vizibicikliztünk, (még jó, hogy több fürdőgatyót is vittem a Csanunak, mert amint vizes lett, mindig le akarta venni... végül le is vette a Balaton közepén, amíg nem feledkezett bele teljesen a vízbe, addig mindig cseréltünk szárazra - a szobatisztaság "átka"...) voltunk Balatonlellén is, a Napfény strandon, homokvárak, meg minden, kisgyerekeseknek nem is lehet mást ajánlani a Balaton partján! És az árak sem csillagosak, a gyerek 6 évig ingyenes, a felnőtt pedig 450 Ft, de délután 4 után az is ingyenes - mi akkor mentünk, mert a Csanu csak addigra ébredt, úgyhogy három lángossal megúsztuk a napot (sajtos-tejfölös, nagy - 450 Ft/db - itthon is). Van mellette még gyerek és felnőtt élményfürdő is, ide külön belépő kell, de 5 körül zár, viszont a kismedencékben estig pancsoltak - nekünk nem hiányzott, végig Balatonoztunk, homokváraztunk, vödörrel hordtuk bele a vizet, a kishajót (a sárga, amit a Csanu a képen a feje fölé emel, azóta is nagyon szereti) úsztattuk (na, ez az egy játék, amit kaptak - 400 Ft volt - a Balaton-partján...). A vihar- és esőnapon délelőtt a Somogyvárat néztük meg és a viharos Balatont, de ott a kicsik úgy fáztak, hogy alig láttak valamit, csak hozzám bújtak végig, még a szörfösöket (szőrösöket, ahogy a Csengécske mesélte a mamának) is csak egy-egy pillanatra lesték meg - pedig apa kipróbálta, a víz meleg volt. Délután a Fonyódi Alsóvárat vették be a fiúk, mi a Csengével a kocsiban maradtunk - elaludt ugyanis (pedig intettem ebéd után...), este pedig  a fenyvesi kisvasúttal elmentünk vonatozni. Nagy volt ám az örörm!

Hazafelé vasárnap végre indult a hajó (előző napra terveztük) és átmentünk Fonyódról Badacsonyba, óriási élmény volt nekik! Csakhogy, mivel teljes menetfelszerelésünkhöz még plusz kabátok is tartoztak, és mire átért a hajó, verőfényes napsütés és hőség kerekedett, nem mertünk nekivágni a hegynek, még kisvasúttal sem, hanem (a gyerekek bánatára) inkább visszaindultunk a hajóval, mondván, úgyis erre jövünk haza, majd kocsival... No, hazafelé nem jutottunk el odáig, sőt, még apa által oly áhított Szigligetig sem, mert Balatonszentgyörgyre beérvén  belebotlottunk egy táblába, ami a Csillagvárat és panoptikumot hirdette.

Itt töltöttük el az egész délutánt, és innen indultunk haza nagyjából hét óra magasságában (2,5 óra az út).

Ugyanis a Csillagvár nemcsak egy vár, hanem egész délutánra való program, volt a gyerekeknek állatsimogató, csacsi, póni, kecske, stb., nekünk 200 éves csárda, hagyományos népi ételek (dugig ettük magunkat, csak az adott keserű szájízt - szerencsére az is csak utólag belegondolva, hogy a csárdában nem népi játékokat, vagy ajándéktárgyakat árultak - így senkinek nem hoztunk semmit - magunknak sem, pedig a Csengének szerettem volna egy körtemuzsikát, gondoltam, itt tuti lesz - hanem kínai bóvlit... és a túrógombóc mirelt volt... de a többi kaja fenséges!), népi eszközbemutató (széleskörű gyűjteménnyel - a többség nem volt ismeretlen, de így összefogva más az élmény), íjászat, játszótér, a várban panoptikum, és szintén széleskörű kiállítási anyag, huszárbaba kiállítás (150 db), mackókiállítás - ez erőltetett, ráadásul a dohos pincében... de legalább meg tudtam mutatni a Csengének, hogy milyen mackóink is voltak régen, mert sajnos egyet sem találok.

Az élmények feldolgozása még jó sokáig eltart (nagyjából 1200 fotó készült), kevés volt ez a három és fél nap, a Csengécske is odavolt, hogy el kell jönni, végig alkudozni próbált, hogy maradjunk még. Egyedül a Csanu volt felvillanyozódva, mert - bár ő is imádta az egészet - esténként az autóban utazva  mindig azt kérdezgette, néha már kétségbeesetten, hogy mikor megyünk haza, most hazamegyünk?! Aztán a nyarlóban megbékélt, de  - mivel ő még nincs tisztában a távolságokkal - úgy élte volna meg tökéletesenek, ha minden este hazajövünk...

Egyébként a Csanuka rekord időket aludt délutánonként - azért is nem fért bele több program. A Csenge élvezte a külön szobát - egyáltalán nem félt! - volt, hogy egyedül bement, és már aludt, mire utánamentem! Rengeteg gyümölcsöt ettünk - hála a mamáéknak és a Györgyiéknek - végre a gyerkőcök is. Annyira elteltünk a vízzel, meg az élményekkel, hogy még fagyizni sem voltunk, gyakorlatilag csak este lehetett őket kihozni, mikor már fáztak. Akkor meg jött a hattyúetetés. Csak az esti lefekvés volt néha sírós a Csanád részéről, mert addigra teljesen kifáradt, de azért el nem jött volna korábban, a világ minden kincséért sem!

A Csengécskével kiolvastuk a Megint Mazsolát - most Mazsola  a kedvenc, a könyvtárból vettük ki, direkt a nyaralásra - a Csanukának új kedvence lett a Bogyó és Babóca az óvodában című könyvecske, azóta ezt kell mesélni. De a Csengécske olyan nagyon okos, gyakran lelül vele, és mesél neki, ha én nem érek rá! Egyébiránt egy táska játékot is vittünk, persze a Csanu új kedvence a 37 db-os Bobos kirakó  is benne volt - pillanatok alatt rakja teljesen egyedül!- de a Csengécskének óriási örömöt okozott a Noémi (mert az ő nyaralójukban voltunk) gyerekei által otthagyott sok játék, babák, bölcső, meg minden lányosság.

Az új játék, amit ma kezdtek, hogy nyaralni mennek a babákkal - persze 20-40 napra!

Az új cicákat a mamánál helyeztük el, most megint vissza kell szoktatni őket. A Csengécske sem megy még oviba pár napig - nagyon nem akar (enyhén szólva) - úgyhogy marad egy kicsit itthon, legalább leülepszik a nyaralás izgalma is.