Pénteken volt az ovis ballagás is - a Csengét nagyon megdícsérték, hogy ő tudja a legjobban a verseket és a dalokat, és nagyon számítanak rá. Érkezéskor is azzal fogadta az óvónéni, hogy megjött a reménységünk!

És tényleg, olyan ügyes volt, a versből végig az ő hangocskáját hallottam ki. Megható is volt nagyon, és olyan szép a kis kalapban...

Tegnap viszont egy kullancsot találtam a Csanuka jobb combjának hajlatában. Pisilés közben vettem észre, mikor a kukiját törölte volna. Még kicsi volt, a kullancskiszedővel nem is tudtuk kivenni, közönséges csipesz kellett hozzá. Apa elégette, lefertőtlenítettük a lábacskáját, az eszközt, kezünket. Reméljük, nem lesz baj! Az oltás csak az agyhártyagyulladást védi ki, ráadásul épp mostanában kell majd beadatni az emlékeztetőt...

HONNAN MEHETETT BELE????!!! Előző nap szinte végig bent voltunk a hideg és az eső miatt. Ráadásul kint is harisnyában. Akkor biztos nem. Apa szerint behozhattuk ruhán, és úgy mászott bele éjszaka. Ez valószerűbbnek tűnik, de ijesztőbb is...

A Csengécske gyönyörű, szabályos, formás, hófehér gyöngyöcskéiből pedig ötön fedeztem fel lyukat...

Nagyon sírtam, hogy hagytam elromlani a tökéletest...

Mindig alul figyelgettem a fogait, mert nekem is ott romlottak el (most, felnőttként...).

Tegnap odabújt (a gyereknapra megkapta az Annakönyvet, azt olvastuk épp, míg a Csanuka aludt), és nagyot nevettünk a fényben, akkor néztem meg, csak úgy... És az alsó őrlőkből a sorban az ötötdik mindkét oldalon - olyan, hogy csak akkor látszik, ha jól megnézzük, és még fehér. Felül viszont (az alsók megfelelői) már barna, és nagyobb a folt, hiányzik is belőle egy kicsi, sőt, a jobb oldali a mellette lévő negyediket is megkezdte... Hogy ezt lássam, nagyra kell nyitnia a száját, és jól bele kell nézni alulról. Még nem fájlalja, talán nem akkora  a baj. De dühös vagyok magamra nagyon.

Azt olvastam, hogy létezik barázdazárás már ilyen kicsi korban is, ami 2-3 év védelmet nyújt - no és azt is, hogy nyugaton ez már 40 (!) éve teljesen hétköznapi kezelés, sőt, mindenkinél elvégzik...

És, hogy minden ellenkező tévhit ellenére be kell tömni, mert a tejfogban erőteljesebben, és mélyebben terjed a szuvasodás, komoly gyulladást is okozhat.

Jövő héten fogorvos - sajnos a helyi ingyeneshez hiába megyünk, ő már elölte apa egy teljesen jó fogát is (csak felületi ici-pici lyuk volt rajta, és úgy tömte be, hogy az egész fog elhalt...), és nagyon rossz élményeink vannak róla. Nem beszélve arról, hogy a barázdaszuvasodást - amiről most egész sokat olvastam, így tudtam meg, mi ez, és azt is, hogy a jelenséget így nevezik - ő hírből sem ismeri, azt mondta, hogy azzal nem kell törődni, egyébként sok fogon lát ilyet, nem lehet tudni, mi az, de míg nem lyukas nem baj... - azt olvastam, hogy éppen az a veszélye a hátsó őrlők  barázdaszuvasodásának, hogy a felszínen csak vékonyka csík látszik, a mélyben pedig tönkremegy a fog, szinte teljesen észrevétlenül...és nyugaton ezt is barázdazárással kezelik és 3-4 évente ismétlik a kezelést).

És azt is olvastam, hogy a szóban forgó fogacskáknak 9-14 éves koráig kellene bírniuk, csak akkor váltódnak... meg, hogy a kibújó újat mindenképp jobban kell óvni, mert először gyengébb.

Mindig tiltottam az édességet, kétéves koráig semmit sem ehetett, saját részről utána is módjával... De az esti fogmosás kevés volt - napközben többször pedig nem is próbáltam rávenni, közben én is engedékenyebb lettem, elcsenhetett egy-egy darabkát a spájzban...

Az oviban pedig cukorral kapják a tejet, sőt kakaót... gyakran van édes tea...

Megbeszéltük, hogy elmegyünk a doktornénihez - persze a Csanuka is, neki is lyukas a foga, sőt, neki fáj is, bőszen mutogatja mindenkinek, nélküle elképzelhetetlen a fogorvos, ő is mindenképp jön, és neki is nézze meg a néni...  (a Csengécskével 3 évesen voltunk, akkor nem engedte nagyon megnézni, de itt, ahol a fentiek tönkrementek, én sem nézegettem, itt nem is számítottam rá...). És, hogy ezután minden édesség után fogmosás, a mamához is veszünk egy fogkefét. És nagyon-nagyon vigyázunk a fogacskáira, hogy kitartsanak addig, amíg kell, és az újakra is majd, meg a Csanuka fogaira...

Van egy diafiulmünk, Makk Marcis, éppen a gyerekfogászatról szól, a Csengécske szereti is nagyon, nemrég, mikor néztük, még legrosszabb álmaimban sem gondoltam volna rá, hogy majd mi is odajutunk...