:)

Anyák napi meglepetésként tanult meg kétkerekűzni.

Korábban is próbálgattuk, hogy hátra betettem a seprűt, és úgy mentünk egy-két kört az udvaron, de összesen talán, ha fél órát mentünk így, ráadásul nem is rendszeresen, csak amikor eszünkbe jutott. Mert annyi minden más is van, és a kis Csanu miatt amúgy sem lehetett rendesen tanulni, hisz ő is mindig mindenben részt szeretne venni. A Csenge lelkesedése is csitult, mert látta, hogy elsőre nem tanulta meg. Mindig kérdezgette, hogy - Mikor fogom már megérezni az egyensúlyt?! - Akkor maradjunk kint addig!

Kapóra jött a Kismamában látott ötlet, hogy úgy lehet hamar megtanulni, ha kétkerekűzik, de  pedálozás nélkül, úgy, mintha motorozna. Na, ezt is próbálgatta a mamánál is, de szegénykének sokszor beleakadt a lába a pedálba (nem lehet levenni), néztem FUTÓBICIKLIT is (nagyon jó találmány, csak borzasztó drága), aztán végül nem is kellett.

Vasárnap estefelé egy hirtelen ötlettől vezérelve indultunk ki a Templom térre - emlékszem, az Ágika is ott tanult meg, jó hely a gyakorlásra, forgalom sincs - a Csenge hátul a seprűvel, a Csanu motoron. Odafelé még bizonytalan volt, de hamar kitűnt, hogy csak a lassúság miatt imbolyog, úgyhogy gyors tekerésre biztattam, és tényleg! Egyetlen kört mentünk a Templom téren a hátraszúrt seprűvel, és már akkor éreztem, hogy anélkül is menne.

És lám! Gyönyörűen előre tekert (bár a végét alig láttam a nagy homályban....).

Olyan büszke voltam rá! És ő is csak úgy ragyogott! Mondtam is neki, hogy elmondjuk mindenkinek, és , hogy esténként majd gyakorolunk, és amikor már nagyon ügyesen megy, sikerül végig az út szélén maradni (mert ha nézelődik, akkor még kitér), stb., akkor kap egy rendes "nagy" biciklit.

A csöpp Csanád persze ismét nem akart ki- és lemaradni semmiből, úgyhogy miközben a Csengécskét ölelgettem, dícsérgettem, méltatlankodva odatepert a mocijával, hogy - Én it! Daád i tud bicijini (Csanád is tud biciklizni)! - úgyhogy őt is végig dícsértem, míg nagy hetykén motorral rótta a köröket a bicikliző Csenge körül.

A Csanu - ettől függetlenül - pedig a háromkerekű pedálossal kacérkodik (a Csenge is nagyjából ekkor kapta). Néhány hete ki is próbáltuk, megmutattam, hogyan tekerje, és sikerült is egy kör a járdán! Ügyesen rajta tartja a lábacskáit, és tekerné is - csak a súlya nincs meg hozzá. A Csengével ugyanez volt, szépen tudta volna, de a lábija gyenge volt hozzá. Ezért a kis Csanád is csak teljesen sík terepen, vagy enyhe lejtőn tud menni. Nagyon aranyos, ahogy igyekszik, és méltón büszke, ha halad!

Hétfőn reggel persze biciklivel kellett menni az oviba is. Csakhogy eleve későn keltek, ráadásul  a Csanád motorral erősítette a sort... szóval bő fél óra volt az út oda. És még virágot is kellett venni a Mónikának. Vissza már gyorsabb volt, mert én hoztam a motort - meg a Csanut is.  Szerintem elfáradt a popsija, nem védi pelus az ütődésektől, márpedig a járdán sok a kátyú, huppanó.

Hazafelé annyival volt egyszerűbb, hogy odaúton a Templom magasságában rá tudtam venni a Csanukát, hogy üljön be a bicikliutánfutóba, és tegyük hátra a motort, majd a Csengével visszafelé motorozhat. Addig én tekertem mellette,  előtte, de ha nem erősködöm, megint eljött volna így az oviig (csakhogy már majd 4 óra volt, mert későn ébredt délután). Visszaúton a reggeli koreográfia szerint haladtunk, csak most én is kétkerekűvel voltam, és bizony néha fel kellett üljek, hogy lépést tudjak tartani velük!

Este még kicsaltuk a Larát is gyakorolni, de ma nem nagyon akaródzott, talán mert a teret elfoglalták az anyák napi műsorra érkezők, és beszorultunk az utcára.

Annyira ügyesek! De miért nőnek ilyen gyorsan???!!!