Még nagy pakolási lázban égtünk, a másnapi gyerekzsúr miatt.

A nagy sietségben még azt is elfelejtettem, hogy egy szem tojás sincs itthon, úgyhogy a mama sütött finom meggyes piskótát, és abból kevertem gyorsan egy süni tortát, miután megérkeztek. Persze ismét az elfújás-újragyulladás volt a sláger... Pedig a Csanuka nem is aludt előtte, de erre a maradék álom is kiment a szeméből.

Érkezéskor a Csenge morcossá vált, nem akrat köszönni, nem nézte az ajándékot - emlékszem, mintha én is tettem volna így anno... - úgyhogy kapott egy kis lelki fröccsöt is, hiszen öt évesen ez már igazán nem szép dolog (egyébként nagyon várta őket!). Előkerült a "majd jó lesz a Csanádnak!" is, de ez nem igazi veszteség, hiszen attól még ő is játszhat vele, úgyhogy a visszaviszikre módosítottam (mert annyira dacoskodott, vagdalkozott, a szeretgetés sem segített). Végül mindettől függetlenül "kibújt a bokorból" és nagyon örült, a mamától Berg Judit Cipelő cicák a városban című könyvét kapta, ami azóta is nagy sláger, és előjegyzésben van egy saját cipelő cica megvarrása is - csak férjek hozzá végre a jól eltett varrógéphez... Úgy tűnik szépen meg is gyengítette az Annácskás könyvek pozícióját - hiszen azokból ő már kinőtt.

/a másik cipelős könyv (Cipelő cicák a hátizsákban) annyira nem fogott meg - talán a szemetelős pédamese miatt, mert azt ő sosem teszi, és mi sem, de lehet, hogy csak a kezdő őszi és téli történetek miatt. Aztán olvastam még ettől a szerzőtől a Csiribi és Panka tündérmesékből is - ezeket még korainak találom a hosszú, többszereplős dialógok miatt - majd jövőre. Előkészületben van viszont egy balatoni cipelős könyv - ne erre kíváncsi vagyok! És találtam még egy nagyon jó könyvet, remélem télig "'eláll" - Csukás Istvántól a Téli tücsök meséi. Biztosan nagyon szeretné. A Zsubatta! című mondókáskönyvről - megint elfelejtettem a szerzőt... - viszont egy időre lemondtam. Most a mesék felé mentünk el, ebben pedig játékos nyelvtörő versikék vannak. - Sok-sok órát töltöttünk könyvesboltokban a szülinap előtt.../

 A Györgyiéktől szivecske párnán ülő "Hömpő-fülű" kutyustesókat kapott - azóta is velük alszik, és már az oviba is elkísérték (nyerő dolog vannak rajta: szivecske, kutyák, ráadásul Hömpő-fülekkel és farkokkal)!

Egyébként kutyamánia tört ki - kitől örökölhette... - a Pötyi mellé szeretne egy "százegy kiskutyát" egy pulit, és még egyet, amilyen a füzetborítóján van. Már csak nagyobb kert kellene...Szerencsére nem elég következetes (hiszen annyi más is történik vele, és a vágyak is folyton módosulnak), illetve az időfogalom hiánya is nekünk dolgozik.

Azt mindenképpen meg kell írnom, hogy mennyire okos: sosem követelődzik, hisztizik játékért, könyvért - nem is tette kicsiként sem - mindig azt mondja: majd kérjünk ilyet a nyuszitól, angyalkától, Télapótól majd a másik születésnapomra szeretnék ilyet, stb. És  mi  is elővesszük ezt a fonalat, ha szeretne valamit, de nem terveztük be - és ügyesen elfogadja.

Délután a Misiék is bejelentkeztek - még maradt is a süniből (jüni, ahogy a Csanuka mondja) - a kis Csanád is elaludt, és esetlegesen szóba került, hogy elmennénk az Annához, átvinni a meghívót, és átadni végre a rég elmúlt szülinapjára készített ajándékokat, de végül nem került rá sor.

Este - mert akkor érkeztek - szépen eljátszottak a Valival, mesétket olvasott nekik, ők meg nem győték vinni a könyveket. Tőlük Jancsi és Juliska matricás kifestőt kapott - gondban is votlam, mert még nem vettük elő a klasszikus meséket - még korainak találom előadni, hogy az apa szándékoasn az erdőbe veszejti a gyerekeit, mert nincs mit enniük - persze ez a könyv szépen átsiklott fölötte... Most az egyszer nem bántam, egyébként háborgok a meseátiratoktól. Ügyesen be is ragasztotta  a matrciákat még azon melegében.

Az ajándékok mellé szülinapi pénzt kapott, amit eredendően cipőre szántunk, de ragaszkodik a Szamoshoz, és, hogy még jó rá - abban is jár péntek óta - úgyhogy az új mániára költjük: szoknya! De erről majd az ovis ünneplés után írunk.