Csak röviden, mert ezerrel készülünk a hétvégi szülinapi bulira - tegnap, a megbeszéltekhez igazodva (azt kérte, a szülinapjáig meglegyen) leszedtük a karácsonyfát, és a díszeket.

Ma folytatódik a rámolás (takarítással egybekötve), hogy minél nagyobb hely szabaduljon fel, mire jönnek a vendégek.

Szóval a terv szerint aznap reggel gyorsan elmentem volna Földvárra, míg alszik - de felébredt. A megelőző napokban (héten) a betegség (erősen köhögött, láza is volt, pedig tőle ez igazán szokatlan) miatt maradtunk itthon (ha előre tudom, persze előre gondolkodom...), furcsa mód, még neki sem volt kedve kimozdulni.

Így közösen vágtunk neki a vásárlásnak, apának is kellett néhány dolog a beadandóihoz. Az úgy volt, hogy ő megy a kicsikkel én meg gyorsan beszerzem a saját részem. Csakhogy a Csanuka - miután az egyik váltóruhát felhasználtuk, mert véletlenül leöntötte magát gyümölcslével - teljes testtel elesett a bokáig érő sárban, amit szépen kiszúrt magának. (sehol másutt nem volt sár, közben én a Csenge sapkáját kötöttem, apa meg a fájó fogával és az influenzával birkózott). Csöpögő, ragadós sár lett a dzsekije, nadrágja, csizmája, keze...

Szegényke sírt nagyon, meg volt ijedve - apa meg dühöngött, hogy még ez is... - úgyhogy első körben haza indultunk (váltás dzseki és csizma azért nem volt, csak nadrág...) aztán abban maradtunk, hogy a kocsiban maradnak, míg én gyorsan beszaladok. Vettünk arcfestéket is a hétvégi bulira, amire végül három kis ovist hívtunk meg 8az egyik beteg, úgyhogy lehet, hogy csak kettő jön el).

Délelőtt még a neten keresztül jött köszöntéseknek örvendeztünk - ezúton szeretnénk mindenkinek megköszönni, hogy gondoltak ránk! És egy csomagnak, amit Boti barátunktól kapott: ajándék zenei válogatással (természetesen a kedvenc képemmel a borítón) és egy sünis gobleinnel, amit közösen hímezhetünk. Nagy volt az öröm!

Kívánsága szerint közös tortakészítés volt napirenden, emiatt a Csanu alvásidejében átadtuk az ajándékot, hogy játszani is legyen ideje, hisz a torta csak este lesz készen. persze, hogy tavaszi Micimackós táskában!

Volt abban nagy méretű vasalható gyöngy (mert a kisebbel addig szórakozoztt karácsonykor-  meséltem közben, és nagyon belefeledkezett - , hogy bedugta az orrába, és apa tudta csak kivenni, úgyhogy eltettük egy időre) egy kislány és egy autó formával, egy nyuszi, amit annyira akart (azóta is boldogan hurcolja mindenüvé, és ki is jelentette, hogy annak örül a legjobban), egy mágnesreszelékes bácsifej, amire hajat, bajszot, szakállat lehet illeszteni (az oviból jött az ötlet), egy képeslap, és persze cicás notesz, no meg édesség. Úgy örült! Olyan jó, hogy azt kaphat, ami tényleg használható, és nem kell reklámozott, játszásra alkalmatlan  termékekről lebeszélnünk... Az autót nyomban el is kezdte rakni, de hamar társult a Csanuka is, ő meg a kislányt próbálta.

Aztán közösen nekiláttunk a tortának. Mindenki keverhette, törhette a piskótát, szúrhatta a tüskét - nem is lehet leírni, milyen jól éreztük magunkat. Sünitortát szeretett volna, mint az Annácskás könyvben (a Csanád is olyat kapott tavaly, akkor is oda volt érte). Végül két orra is lett a süninek - mindketten ragaszkodtak hozzá, hogy az általuk választott drazsé legyen az orr...

 Míg apára vártunk a gyertyagyújtással (presbiteri gyűlésen volt), az ajándék CD-re táncikáltak (és időről időre bejött a Pinokkiós dal is, erről majd később -. neki azért tetszik, mert látta a bábelőadást, és nem tudja, hogy a dalnak (ami űbergagyi) semmi köze hozzzá...), előkerültek a hangszerek is (csörgők, rumbatökök, kasztanyetták...), és nagy mulatozást csaptak.

A torta is nagy siker volt: a gyertyák sosem voltak hajlandók elaludni, és mindig újra lehetett fújni őket. A Csengének ez már nem volt olyan újság, de a kis Csanádot igencsak elbűvölte! Enni persze nem evett belőle, csak egy falatot, és szokásához híven, azt is rövid úton kidarálta. De a Csengécske kétszer is kért!

Hogy mikor feküdtek le aznap? Háááát....

A Csanukáról viszont mindenéppen meg kell írnom, mert elfelejtődik: tegnap (szerdán) mondókáztunk először úgy, hogy mindent mondott utánunk!!! Többszöri ismétlésnél már nem is várta meg, míg a végére érünk szónak, néha szinte velünk mondta! A sláger a Két kiskakas összeveszett...  volt.