/elcsúsztak a képek - a megírásnál nem úgy látom, ahogyan később megjelenik. A sok fotó miatt kicsinyítettem ennyire, mert nem tudtam kihagyni őket, de így meg ez lett belőle.. sajna időm viszont nincs módosítani)

Délelőtt még felvarrtam az új díszítést a Csenge jelmezére  (a Györgyitől kapott  2006-os karácsonyi ajándékának ezüst dísszalagját, amin angyalkák vannak), ezzel sokkal jobb lett, és őt sem zavarja, mint az előző dísz. Eredetileg a Csanukának is akartam, sőt még a hozzátoldás is szóba került, de arra nem jutott időm (mert végig másban gondolkodtam, az utolsó pillanatban ugrott be, hogy ilyen legyen a Csenghe ruhája).

Joggal nevezhetnénk így is - csak a zene volt túl hangos, bár hozzá kell tennünk, hogy iskolás buli volt.

Itt minden értük, nekik volt, óriási kontraszt a madocsaival szemben. Nem beszélve arról, hogy nem 5-től, hanem 3-tól hétig tartott.

A gyerekek jó kedve természetesnek vehető, de ennyi vidám szülőt is ritkán láttam már együtt!

Mindenütt díszítés (saját munkák, még a zászlós zsinegek is), enni-inni mindenhol szabad volt (az árak is jóval magasabbak voltak - mégis minden elfogyott..., és a tombola tárgyak is egész másak), árultak (szokás szerint) konfettit, lufit, apróságokat, volt jósda és szellemkastély a nagyoknak, a jelmezesek felvonulása is egészen más volt

(a Bencéék sakk-készletnek öltöztek), és még sorolhatnám.

Mi ismét a végéig maradtunk, még a kisze báb elégetését is megnéztük. A tavalyihoz képest most alig beszélgettem - csak a Mariannal - egésze este utánuk mászkáltam (hja, tavaly még a karomban ücsörgött a csöpp, csak néha állt le a babakocsi mellé), nehogy elkeveredjenek a sokadalomban.

A Csanuka eleinte persze szopizni akart, nerm volt kedve elvegyülni, a Csenge annál inkább. Nyomabn átöltözött, rohangált, annyi sütit evett, mint még soha ilyen rövid idő alatt, és még barátkozott is, egy ovis társa is itt volt (Ádám), de idegen gyerekekkel is szaladgált, játszott a háló mögött.

A mama is átjött megnézni az unokákat - ők meg jót játszottak együtt is, pedig a Bence már rég kinőtt az ő korosztályukból.

Később a Csanád is rávehető volt az átöltözésre - némi gyengéd erőszak azért ekllett, no és szívószálas gyümölcslé, szendvics (a Csenge az első rohangászás után már nyüszögött, hogy mikor öltözik már fel a Csanád, mert szeretne vele szaladgálni). Egyébként is nagyon praktikus volt, hiszen a két fehér lufis angyalkát jóval könnyebb volt követni a tömegben. Szerencsére előtt kialudta magát, úgyhogy este hétig ő is vígan bulizott - egy-egy megerősítő bújás (és még szopiztunk is) erejére vissza-visszatért ugyan, de nagyon jól elvolt, bátran szaladgált a Csenge után. és persze a lufik sem hiányozhattak, a Bence több zöldet is leszedett a Csengének (a madocsain is a zöld volt az új kedvenc). Tombolát is vettünk - anya, most nem felejtesz el venni olyat, amivel nyerni lehet?

A Bence intézte - persze az övével nyertünk, egy rózsás színekben tündöklő hajdísz készletet, ami azóta is nagy boldogság a Csengének.

Este még bementünk a Szilvihez is (még jó, hogy indulás előtt belenéztem a táskába, mert a gyümölcslé kifolyt az angyalka jelmezre, és már meg is színezte, úgyhogy még ott gyorsan kiöblítettem), és egészen későn, 10 körül értünk haza, valahogy senki sem volt álmos, bezzeg az autóban!

A kis Csanád már felszabadultan megy el tőlem - persze azért vissza-visszatér - és már akkor sem szalad és bújik, ha azt mondom, elmegyek! Nagyon nagy vátozás! A legutolsó alkalmakkor már puszit is adhattam neki, nem csimpaszkodott belém, sőt, integetett! És mikor az ablakban is integettem, eleinte ő is nevetve integetett, de egyszer csak azt vettem észre, hogy zavarom, megpróbál elnézni mellettem: az iskolásokat figyelte az utcán. Olyan nagyfiú lett hirtelen!