Mindketten imádnak a konyhában sürögni. Így persze minden sokkal tovább tart...

Apa tiramisuját is közösen csináltuk, a Csenge és a Csanád felváltva mártogatták a piskótákat, a Csengécske a keverésben is segített - a Csanád is, de tőle még gyorsan el kell venni, mert egy óvatlan pillanatban borulás van...

A keverőgépet is szeretik fogni velem, egymással versengenek érte.

Mindig kapnak ők is valami részfeladatot - nem is engednék, hogy kihagyjam őket - a kekszgolyóknál (Mikulás csokigolyói, az Esztitől kapott színezőből) a Csenge tördelte a kekszet, a Csanuka pedig a darálóba rakosgatta. Tegnap a palacsintasütésnél is ott kavargatta a tésztát - és ki is tett egy adagot, hiszen ki tudja, milyen az az asztalon?! Muszáj volt kipróbálni...

Egyébként, amikor a Csenge oviban van, és a Csanu nem tud segíteni, akkor vizet méricskél néhány tálkában, pohárban (minimum három váltás ruha, és a többi...), vagy lisztet, esetleg  babot szemezget egyenként egy üvegbe, szóval végtelenül jól érzi magát. Egyszer, egy hosszúra nyúló főzőcske alkalmával a gumigyűrűs zacskót is neki adtam - magam is elcsodálkoztam, milyen sokáig lekötötte! Egyik kezéről, a másikra húzogatta a gumikat, teljesen elmélyedt benne.

De azt azért senki ne higgye, hogy a mi konyhánkban nincsenek karonülve befejezett - és befejezetlen -  ebédfőzések.... Ezért is sütök ritkábban - azt nem lehetne félbehagyni.