Szedtem szép rózsámat,

kötöm bokrétámat.

A fejemre tűzöm

gyöngyös koszorúmat.

Erdő-erdő, gilice,

hallod-e te Picike?

Mondd meg édes nevedet,

hogyan hívnak tégedet: CSENGE!

Itt ezen a fotón, éppen apának hízeleg, az esti mesénél.

És az oviban is megköszöntötték - nagy boldogan mesélte, milyen dalokat énekeltek neki, hogyan osztotta szét a süteményt (hajnali háromkor kezdtem sütni, hogy kész legyen, és tanulni is tudjak). Most először volt ő az ünnepelt!

Ezúton szeretnénk megköszönni a kedves köszöntéseket, hogy gondoltatok rá, pedig nekem nem is volt még időm bejegyezni a naplóba! Felolvastam neki, és ő is nagyon örült! Szóval köszönjük szépen!

Hogy miért Csengele (így nyáron ünneplik)? Most,  a tanulás során is "szembe jött" velünk /"sűrűn bokros, sarjadékos helyet jelöl, esetleg a 'tüskés' jelentéssel bővülve"/, Pestre menvén pedig a hírek után bemondták a Kossuthon, hogy Csengelén milyen frekvencián fogható. Így aztán már ide is bekerült.

És ez a kép sem maradhatott ki. Annyira jól jellemzi őt, indulás előtt vagyunk (a mamához mentünk, de ovi előtt is lehetne), a Hömpő (Szilvié) már felöltöztetve (a saját kedvenc kutyusos pulcsijába, sünis sapkájába), míg el nem készül vele, vagy egy babával, akit épp hozni akar, addig ő sem öltözik fel. Szépen ügyel a részletekre is: kesztyű, meleg lábbeli (vastag zokni) és pelus is kell egy "kisbabának" ebben a hidegben! Itt a kesztyűjét is csak úgy volt hajandó felhúzni, hogy közben a játékot ölelte, meg nem vált volna tőle egy pillanatra sem! Igazi kis "anyuka"!

/ja, igen, ennyi volt az idei hótermés... de úgy örültek neki, hogy az ici-pici hógolyót, amit apa gyúrt nekik, sokáig őrizgették, a Csenge pedig még a mélyhűtőbe is betetette a mamával - de a születése napján is esett a hó, hátha idén is lesz még, akár több is!/

Egyébként hajrá a diplomamunkához, és az államvizsgára!!!! Bizony!