Anya már nem is számlálja a hófordulókat, majd a vizsga után összegzi az elmúlt havi termést - nagyot nőttem!

Reggelente, mikor a Csenge oviba megy, már nem tudnak itthon hagyni. Amikor anya a folyamatos esőzések miatt csak a Csengével akart menni, nem tudta úgy körülírni apának, hogy én ne értsem. Rohantam is azonnal "csimma, csimma!", és addig hurcoltam, míg meg nem ígérte, jöhetek! Akkor aztán szandi le, és csizma fel - ez utóbbiban egy kicsit azért anya is segít, de nagyon igyekszem!

És szép sorjában mondom is, nehogy elfeledje, gyeki, sapka, kettyű. Mert a kesztyű fontos darab, eddig mindig kellett, most miért ne kellene?! Nem is megyek egy tapodtat sem, míg fel nam adja. A múltkor már magam vettem fel az egyiket, hogy nyomatékosítsam: ez igenis kell!

Szóval egyik nap  - a szokásos reggeli időhúzás után... - gyorsan kocsiba vágódtunk, hogy a Csenge ne maradjon le az egész délelőttről az oviban. Szakadt az eső, késében voltunk, ugyan kinek jutott eszébe, hogy apa előző nap mondta, nézzük meg a kereket indulás előtt?!

Ott aztán már látszott a baj, de anya még bízott - hiába. Mire kiértünk, a jobb első  teljesen lapos volt. Engem nem hatott meg különösen, vígan masíroztam a Csengétől szerzett esernyővel (macis, a Csengéé, csak hazavittük, hogy ne kallódjon el napközben - mint a váltónadrágja...) fel s alá a járdán. Anya úgy döntött, inkább nem áll neki a kerékcserének ebben a sárban, a defektjavító sprayt meg sajnálta elhasználni, úgyhogy lezártuk, és gyalog mentünk haza. Majd apa megoldja, úgyis ezermester (meg is oldotta - defektjavító spary...).

Bizony, gyalog. Az út anyának, babakocsival (mert odafelé, ha nem esik, azzal megyünk, hogy oda is érjünk időben) 15-20 perc. Visszafelé még sosem mérte. Bő háromnegyed óra volt...

De úgy élveztem! A világ minden kincséért sem hagytam, hogy felvegyen, pedig többször is próbálkozott az út folyamán, de én rúgkapáltam, és azt kiabáltam: Gyalog! Gyalog! (olyan tisztának hangzik, de mégsem az, néha, mintha gyadog-ot mondana, de ez sem fedi le teljesen, inkább csak nem tiszta az l hangja). Úgyhogy hamar  letett, tekintve, hogy világos dzsekiben is volt...

És az ernyőt sem tartottam nehéznek, akárhányszor kérdezte, mindig csak ráztam a fejem: ne!

Anya megmutatta, hogy tartsam, hogy ne csússzon félre annyira - így is sokat igazgatta, és félúton "kezet cserélt", áttette a másik oldalamra (a nyakához szorította, két kézzel, úgy, hogy az ernyőt a sapi tartotta - a Csenge is így szokott régen). Na, most aztán nem bánta anya, hogy kiköveteltem a kesztyűt indulás előtt, rajta nem volt, fázott is a keze.

Olyan jó kis pocséták voltak, meg kutyus, tcitca, és még egy nagy autót is láttam tolatni! Ekkor már félúton túl voltunk, még akart valamit az ernyőmmel, amihez nekem semmi kedvem nem volt, úgyhogy neki adtam. És a kapucnit sem nagyon akartam, de végül sikerült. Anya próbált úgy menni, hogy magasan fölém tartja a nagy ernyőjét, de amikor észrevettem, felháborodva hadonásztam neki, és mondtam is: Ne! Ne!

Hát így mentünk hazáig. Sok-sok látnivaló akadt, viszont egyszer sem estem el - nem úgy anya, aki az utcaajtó előtt terült el a vizes füvön...

Egyébként hazafelé mindig Gyalog! megyünk, semmi pénzért bele nem ülnék a babakocsiba! Tavasszal talán elővesszük a motort is (a miénken kívül minden orvos azt mondja az ilyen lábra, mint az enyém, hogy motorozzon sokat...amúgy használ a fordított szandi, de még nem tökéletes). Csakhogy a motorhoz cipővédő is kell, elég volt a lehúzott orrú lábbelikből! Legutóbb 2000 Ft-ért láttunk, állítható és hamar megtérül...

Napközben ismét golyókkal játszom, egyik tálból a másikba önötgetem őket, vagy kupakokba rakom sorba, majd ki, és vissza, a fakockák tetjére is szoktam, felállítom őket, és mindegyik kap egy-egy golyót, fejnek (anya mérte, akár 20 percig is elmélyülten tudom játszani). No és a szobahintám is előkerült. A Csenge újabb könyveket kölcsönzött ki a könyvtárból, esténként azokat olvasgatjuk, hétvégén pedig mama, a Bence is átjön, nagyokat sétálunk.

Anya szeretett volna egy közös fotót, de olyan, ahol mindketten odanézünk, és mosolygunk, nem sikeredett...