Tegnap volt a hittanosok karácsonyi műsora a templomban. A kicsik (a Csengécske is) is énekeltek, a Kirje, kirje kisdedecskét, és egy másikat, amire persze nem emlékszem (én sem ismertem, csak foszlányokat hozott haza belőle a Csenge), a kezükkel mutatva, illusztrálva a dalt. A végén pedig a Mennyből az angyalt. Nagyon édesek voltak! A csöpp kis Csenge sajnos hátulra került, és sokszor takarásban volt, de szerencsére jó helyen ültem, és abbból a szögből szinte végig láttam - nemúgy apa, aki fotózni szeretett volna...
Az egészre az utolsó hittant (minden szerdán van) követően derült fény, több részinformációból, amit a Csengécskétől hallottam, raktam össze, hogy ő is énekelni fog - fel is hívtuk a Tündét, aki megerősített ebben. Így utólag feltűnően sokat énekelgette az említett dalokat (de egy kivételével amúgy is szoktuk őket, ezért nem gondoltam), és egy másikat (Jól vigyázz kicsi szem... kezdetűt) éneklegettünk a műsor előtt itthon, szintén kézzel mutatva - a kis Csanádnak borzasztóan tetszett (minden éneklős, mutatós dolog elbűvöli, és vége-hossza nincs, hogy ismétlést kér, és utánozni próbál), sokszor el kellett játszani.
A mama is eljött, vele előre mentünk (persze, megint elmaradhatatlan volt a "Csak anyával megyek!" - és az "apa köt be!" is előjött, ami némiképp megnehezítette a dolgot...), apa csak a presbiterekkel jött be. És a Csenge annyira ügyes volt, hogy szépen leült a hittanosok közé, nem is akart velünk maradni, és a műsor végén, mikor sok ovis a szüleihez szaladt, ő akkor is visszament az Annáékkal a gyerekek sorába, sőt az ajándékáért is egyedül ment ki a karzat alá - olyan furcsa volt ismét, hogy ott vagyunk, de ő mégis mással együtt mozog...
A Csanuka számára vittem egy egész táska mesekönyvet, apró Kinder játékokat. persze, magam sem igazán hittem benne, mert vészesen közel volt az alvásidő. Először nem akart leülni - de állva nehéz volt, és mások nem láttak tőlünk. Aztán egy kicsit könyvet nézett - csakhogy nem gondoltam bele, hogy ő mindent "kérdez", és végig hangos: "A!, A!" felhívásokra kell válaszolnom, hogy ugyan mondjam már meg, mi van/történik a képen... Aztán leesett a könyv, és teljesen egyértelmű volt, nincs kompromisszum, álmos. Hangosan mutatta a kabátomat, húzta a sálat a nyakamból, és mondgoatta: "appa, appa" (appá, vegyél ölbe, és szopizzunk. Lehet, hogy nála ez lesz a "bó"?). Eljönni nem akartam, hisz még a Csengécske sem szerepelt. Még jó, hogy apa indulás előtt rábeszélt a hosszú fekete kabátomra. Beterítettem vele az egész csöppséget, és szopiztunk. Senkinek nem tűnt fel, ő pedig édes álomba szenderült, csak hazaérés után ébredt fel, az öltözésre...
Itthon aztán az ajándékbontogatásé volt a főszerep (még egy gipsz képet is kaptak, a Csengécske egy hőlégballonos malackásat, nagyon szép). A Csanukának is bevittem (minden gyerek kapott csomagot, csak a hittanosoké kicsit több volt) a csomagját, és a mamával bontani kezdték - és rá sem hederített, hogy kijövök, és becsukom a szobaajtót!
Így aztán apával gyorsan befejeztük az előző nap félbemaradt (Paks, kisboltok, Dunaújváros, OBI, Tesco) vásárlást (pontosabban este volt már, tehát a nap lejárt, csak mi nem értünk a végére... mentségünkre legyen mondva, hogy mind a négyen mentünk, és még enni is kellett közben, ami a Csenge tempójával, hmm...).
Utolsó kommentek