Utána már nagyon jó volt. Legalábbis a Csengécskének, ő már szaladt a gyerekekkel, én meg kimentem a kocsiba könyvekért a Csanukának - aztán szopiztunk, mert persze, a délutáni adag kiamradt, különben is idegen helyen/ismeretlenek (kevésbé ismertek) között ettől nyugszik meg, merít bátorságot. Közben mélyen elgondolkodtam - bár a Csenge dacolása alatt nem tudok visszalépni (bár néha erőt veszek magamon, és próbálom elviccelni, de nem mindig van kedvező fogadtatása), de utána nagyon rossz érzésem van. És még a barátok karácsonyi ajándéka sem készült el időben, később kapják majd meg (pedig tőlük mi már megkaptuk...), mert az adventi vásárra készültem. És sehova nem érek oda akkor, amikor elterveztem, ide sem készült el a süti (félbehagyva várta, hogy érte menjek, és megkenjem), és még így is késtünk, és még a Csengével is veszekedtem... szívem szerint hazamentem volna.

De odabent játszottak, a Csenge is jól érezte magát, a Csanuka is rögtön ment játszani a többiekhez (mindig örömmel vegyül el a gyereketársaságban, szalad utánuk), apa is örült,  engem is beosztottak már egy csapatba, nem akartam ünneprontó lenni. És jó is lett. A végén házaspár vetélkedő volt. Melyik pár tud több egyforma választ adni ugyanarra a kérdésre (külön teremben megírva).

És közben felhangzott az ismerős kérdés (a Csenge, és jómagam zenei élményeiből): Szabad-e bejönni Betlehemmel? Bizony, a doktornő, és jópár iskolás betlehemezve járják a falut, és ide is betértek. Olyan jó volt, villany leoltva, csak a gyertya égett, és a fényben a betlehemet kisszékekken körülülő gyerekek kontúrja... A kisebbek anyák ölében, a Lara táncikált az éneklés alatt, a Csanuka pedig ujjszopizva ámult. Végén persze villanykapcsolás megint, és közel is mehettek, nagyon jó hangulata volt!

Közben pedig pelust kellett volna cserélnünk - úgyhogy a műsor végére teljes ruhacsere lett belőle, még jó, hogy mindig viszek váltást.

Míg mi a hitvesi kérdéseket írtuk, a gyerekek kikerültek az apai terembe, és a kisszékeket tologatva vonatoztak (olyan hangja volt...). Nagy mulatás volt számukra ez a délután! S, ha minden igaz, szilveszterkor megismétlődik! A fiúk mesélték később, hogy a kicsik - látva az ő példájukat, hogy valamit mondanak és nagy röhögés -, miután elkobozták tőlük a kisszékeket (muszáj volt, a hatalmas robaj miatt), ők is körbeültek, egyik nagy mondott valamit, és mind nevettek, majd újabb bemondás - nevetés....

Az összeolvasásnál aztán folytatódott a röhögés. A 13  pontból 8,5 -et gyűjtve a másodikak lettünk, egy idősebb pár (mármint párként idősebb) 9-et szerezve győzött. A nehéz kérdések húztak le ennyire (no és, hogy közben a Csanuka kakis pelusát cseréltem, és átöltöztettem, így nem tudtam annyira összpontosítani), hogy ki mit enne étteremben - és apa jobban tudta, mint én, hogy mit is szeretek, akkor döbbentem, rá, mikor a sajátját olvasta fel... Aztán, úgy este hét körül, mikor még a válaszokat boncolgattuk, a Csanuka elaludt az ölemben. A kezét a ruhámba fúrta, csimpaszkodott, és szopizta az ujjacskáját. Szopizni akart szegéynke megint (a vacsi kimaradt, volt sok rágcsa, pogácsa, narancs, gyümölcslé, dehát az nem olyan...), de ennyi férfi között, ugye... Azt gondoltam, kicsit később, úgyis mindjárt vége - de nem bírta. Talán mert a templom után felébredt, és nem aludt vissza. De itthon is aludt tovább, úgyhogy végre Csengéztünk (apa moziba ment), kettesben vacsoráztunk, és utána Pöttyös Pannit olvastam neki, ő az ölembe bújt, és jól betakaróztunk. Az ébredős szopival jött be a szobába, és akkor aludt el ő is (10 körül).

Talán, később visszaolvasva érdekesek lehetnek a kérdések - válaszok (apa tette el a papírt, egyelőre akkor csak fejből, elsőnek a saját (az jobban rémlik), másodiknak apa válaszai ):

1. házasságkötés időpontja (év/hó/nap):

- 1995. 10. 07.

- 1995. 10. 07.

2. legnagyobb gyerek lábmérete:

- 26-27

- 27-26

3. mit enne férjed (a fiúknak értelemszerűen a saját válaszukat kellett írni) egy étteremben (kell leves is!)

- májgombócleves (ha mindenképpen kell), rántott szelet (hawai), sült krumpli, savanyúságot nem

- erős-savanyú leves (na, pedig alig járunk kínaiba (ráadásul ő is tudja a tudnivalókat a konyhájukról, a szójáról és a glutamátokról...), főleg mióta nincs suli, bár a dunaújvárosi Tescoban az van, tegnap is azt evett - de megerősített, hogy ha nem kínai, akkor azt enne, amit én írtam), kijevi pulykamell (a többit nem írta, de egyetértett, mikor olvastam)

4. mit ennél te (feleséged) étteremben:

- májgombócleves (biztos van puccos neve is, de én azt nem tudom...), brassói aprópecsenye, káposztasaláta (édes)

- Újházy tyúkhúsleves, marhapörkölt galuskával (jé, tényleg, a marhapörkölt!)

5. volt-e neked (feleségednek) komoly gyerekkori műtéte

- nem

- nem

6. szerelmes levelek száma:

- 0

- 0

7. hetente hányszor veszekedtek (a vita is beleszámított - a lányszakaszban...):

- 3

- 0

8. mennyi időt töltesz (feleséged) naponta átlagosan a telefonálással:

- 10 perc

- 5-10 perc

9. férjed (saját magad) legjobb tulajdonsága

- polihisztor

- ügyes, okos, mindenhez ért (...)

10. eljegyzés (év/hó/nap)

- 1995. (05. 13 - lett volna), 04. 13. (ekkor cseréltem a pelust...)

- 1995. 04. 07. (07..., hogy felejthettem el?!)

11. férjed (saját) legkedveseb időtöltése:

- ALVÁS (szerelés)

- mozi (de ő az alvást fogja írni!) (bár töredelmesen bevalotta, hogy az én válaszom sem alaptalan)

12. saját (feleséged) legkedvesebb időtöltése:

- kertészkedés (de ő az internetes blogot fogja íni!)

- internetes babanapló

13. elsőszülötted első szava:

- nem

- nem

A legnagyobb derültséget persze a dátumok adták, volt, ahol az év nem stimmelt (pedig mindenki jó kapcsoltban él). Aztán a szerelmes levelek száma is okozott derültséget, egyik fél 5-öt kapott, míg a másiknak nem is rémlett, hogy írt volna... Érdekes módon a veszekedést minden feleség 2-4 között jelölte meg, míg a  férfiak szinte egyemberként írtak 0-t! Aztán volt aki nem átallotta a főzést beírni a feleség hobbijának, és olyan is, aki az alvást, telefonálást érezte túlzónak. Nagyokat nevettünk!