Simán kiütötte a nyeregből az elmúlás-félelmet.

Most az a legnagyobb aggodalma, hogy a Télapó/Jézuska/angyalkák látják-e, ha rosszat tesz, és hoznak-e azért ajándékot?

Elővettük a Száncsengőt és a többi ünnepváró könyvet is (nekem is nagyon tetszenek!), azokat is olvasgatjuk, nézegetjük, apa a ház díszítésének elkezdésén gondolkodik.

Egyre gyűlnek a kérdések, miért a boltokban az a sok Mikulás csoki, az angyalkák hogyan hozzák a karácsonyfát, nem fáznak-e, stb. Ki kap virgácsot, azzal mit kell csinálni, ki a krampusz, mit csinál (el akarja vinni a rosszakat, de a Télapó nem engedi - És hozzánk miért nem jött még? Mert te jó vagy. De szoktam rossz is lenni! De a Télapó nem engedi, mert a Téalpónak mindenki jó). A minap látott egy mézeskalácsreceptet, ami mellett egy kislány mikulássapkában volt. Szaladt is nevetve anyához: nézd, a kislány ellopta a Télapó sapkáját! A Metro katalógus jelmezét szerncsére még nem érti, úgy gondolja, csak dekoráció, azt hiszem, ha megtanul olvasni, vége is a mesének...

A mama mesélte neki, hogy a boltban látta a Mikulást, amint pakolta a puttonyát, bevásárolt a gyerekenek - ettől nagy lázba jött, izgul nagyon. És csapong, egyszer azt szeretné, ha csak a csizmába tenné az ajándékot, másszor meg, hogy jöjjön be hozzánk. És tegnap este, mikor én már aludtam (igen ritka eset), a sötétben arról sutyorgott anyával, hogy nem emlékszik, mondta-e, hogy egy fehér kiskutyát is szeretne a Télapótól, olyat, amin szivecskék vannak, kék szivecskék. A talpán. És a hátán, meg mindenhol, csak a feje tiszta fehér, és a nyelve piros (jól feladta a leckét...). És, hogy meg lehet-e még írni neki? Úgy örült, olyan izgatott, gyakran kérdezgeti, hányat kell még aludni - de mindig elfelejti, és azt kérdi: - Holnap már jön?

A mama nehezen viseli, ha civakodunk - ez elég egyoldalú tud lenni, ő elveszi, én meg sirkódok, mutatom, hogy "Aaaaa!" elvette! - és ez valahogy ördögi kör lett, a Csenge annál inkább csinálja (pedig az első sosem komoly, amolyan figyelemfelhívásként teszi, megszokta, hogy a mama csak az övé). Így jött elő, hogy a Télapó csak a jóknak hoz (anya mindig mondja, hogy mindenkinek, a Télapó nem jutalom kérdés). Aztán a Nyussz kitalálta, hogy azt mondja, ha valami helytelent tesz: véletlen volt. És kérdi, hogy a Télapó ezt is hallja-e? De belül ő is tudja, hogy nem így van.

Egy napon annyira telítődött ezzel a dologgal a kis lelke, hogy egész este hisztizett (már réges rég nem volt hasonló sem), nem akart az ágyában aludni, csak középen, a matracát is odarakta, nem érdekelte, hogy mi akkor nem férünk el, semmi sem használt, mese, szép szó, apa még meg is fenyegette (de csak egyszer, látta, hogy rosszabb), de csak sírt, ragaszkodott az elképzeléséhez, és, hogy minden játéka mellette legyen. Mert az ablak mellett, éjjel nem vigyáznak rá, csak egymást figyelik. Dehát itt vagyunk mi! De alszotok, stb. A matrac pedig kell, mert az oviban (ahol nem szeret - mondta akkor) a Bene Dani ellökte a betonra és nagyon fáj a kis háta azóta is. És a jók meg nem játszanak vele, a rosszak meg mindig fellökik. 

Bennünket viszont nem engedett az ő ágyára. Aztán nagy sokára (11 után) rendeződtek a viszonyok, a matrac ugyan nem került vissza, de a sorrend a régi volt, anya mesélt, és elalvás után visszatolta.

Meg is beszélték, hogy nincs több fenyegetés a Télapóval (anya eddig sem tette).

Tegnap este pedig arról is beszélgettek, a Csengével és apával közösen, hogy a Csengécske sosem ad puszit (az Ildikó naplóját olvasgatva tűnt fel igazán anyának is, amikor írta, hogy az Istvánka sokkal hízelkedőbb, mint a nagylány volt). És, hogy ezen változtani kellene (pedig ő mindig sok puszit kap, és anya azt hitte, majd viszontlátja nála is, de nem), ha valamit kap, puszi jár érte. Adott is nyomban, apának és anyának is, nevetve, hogy megkapja a rénszarvasos overállnacit. Lehet, hogy korábban is csak kérni kellett volna?!