(mostanában elfelejtek publikálni, pedig már mikor megírtam...)
Csütörtökön nagyon nehezen ment oviba - minduntalan ott akart lenni a krumpliszedésnél (a vendégeket már nem is mondtam neki, mert akkor végképp elrontom a napját). Reggel nagyon kellett sietnem, és késében is voltunk. Valahogy elértem, hogy gyorsabban öltözzön át, elköszöntünk (ahogy szoktunk), és eljöttünk. Mi körbe, a hosszú folyosón, ki a kapuhoz, ahogy máskor is. Egyszer csak hallom, hogy sikít (ezer közül is megismerném). Szaladok vissza, látom, hogy rohan felém a rövidebb úton, és zokog... Nem bántotta senki, nem mondott rosszat senki, csak el akar jönni velünk, nem akar oviban maradni! Vígasztalgattam, beszélgettünk, visszakísértem, elköszöntünk megint - de most megvártam, míg a Mónika bejön a többiekkel a kézmosásból. Lehet, hogy a dadus (új) is ijesztő volt (nekem igen...)?! És fáradt is volt biztosan. Olyan nehéz volt otthagyni...
A Vali 11 körül telefonált az oviból (már ettől megrémültem), hogy a Csenge egész délőtt kedvetlen, a Mónika ölében ücsörög. Nyomban el akartam menni érte, bevillant, hogy mostanában a hasát fájlalja (lányos hasfájának hittem), és egyszer nemcsak középen mutatta, hanem jobb oldalt is... De mindig reggel, indulás előtt - gondoltam nem akar menni, ezért van az egész.
A Vali azt mondta, nem fáj semmije, csak furcsa, hisz nem ilyen szokott lenni. Abban maradtunk, ebéd után újra hívom. Épp a Kláriékat vártuk, a Csanuka aludt, apa krumplit szedett... Folyton az órát lestem, mikor lesz már fél egy?!
Mikor hÍvtam, elmondta, hogy nem is ebédelt! Vittem volna orvoshoz rögtön, de hallottam én is, hogy kérdezi tőle: - Nem fáj a hasad? - Nem. - úgy mondta, hogy tudtam, tényleg nem. Nem mentem érte, mert akkor nem aludt volna, és elég álmosnak tűnt (a Vali gondolta is, hogy lehet, hogy csak rövid volt az éjszaka). Hiszen előző este fenn maradtak, míg apa a pizzát sütötte, és mire ettünk (rendhagyó módon ilyen későn, már megvolt a vacsi, csak apa miatt várták), bekeveredtünk a szobába már 10 óra is elmúlott.
Háromkor rohantam érte, még aludt. A Csanuka szopizott egyet a padon, aztán betotyogott a csoportszobába, és mutogatta, hogy hol a Csenge. A Nyussz morcos volt (szokásos ébredés utáni, hajlamos vagyok azt gondolni, hogy ez nekem szól, amiért reggel otthagyom, és nem lehet velünk), de szedelődzködött. Addig a Csanuka kiment az Annáékkal játszani. A lábbal löködhető krokodil a kedvence, most is azon állt, és himbálta magát nevetve. Végül annyi gyerek verődött köré, hogy megriadt, és bejött hozzánk.
A Csengécskét az ölemben kérdezgettem, mi baj volt, de felháborodott a faggatózáson - semmi. Senki nem mondott rosszat sem, lehet, hogy tényleg csak álmos volt. Még kimentünk apához a krumpliföldre, és már alig várta, hogy kibonthassa az ajándékokat, amit a Kláriék hoztak, de erről majd később....
Utolsó kommentek