A Tomiék voltak, még október 30-án, persze nem szóltak előre, és így nem tudtam készülni...
A Csenge egy maxi Kindert kapott tűlök, 40 db-os, mindegyik karácsonyi csomagolással, Bambi, Télapó, nyuszik, stb., nagyon tetszik neki! Esténként beoson a spájzba, zörög, majd idekint ezt halljuk: a csoki azt mondta, hogy kettő akar a számba jönni! Egyszer a Csanuka is vele ment - nem olyan meglepő, mindenhová kíséri - és nem tágított. Sírt, amikor ki akartam hozni (pedig sosem szokott ilyet, mindig lebeszélhető valamivel). Csakhogy neki még nem szabad csokit ennie, dehát látta, hogy a Csenge nagyon élvezi, így ő is megmarkolt egyet. Csak azt hallottam, hogy a Csenge nagyon kiabál nekem, és mire mentem, a csöpp már diadalmasan szopogatott egy létrás (a Csenge és a mama nevezték el így) darabot - papírral együtt... Szegénykém, annyira karta, és úgy szorította, hogy a Csenge ne vegye el, hogy nem is jutott ideje arra, hogy megfigyelje, ki kell bontani...
A megszokottal ellentétben hagyta, hogy kibányásszam a szájából a csomagolást (biztos rossz volt), és boldogan cuppogott tovább. Azóta egyszer fordult elő hasonló, annyira sírt a Csenge után az ajtóban (belül), hogy adtam neki egy csücsköt. És már csokis croasszant is evett - a Csenge osztotta meg vele, ezt kapták uzsira. Míg a Csengével könnyen megoldható volt az édességtilalom, addig vele nagyon nehéz (a lyányka tudja, hogy neki nem szabad, és el is megy, ha eszik, de néha azért látja), már belekóstolt jónéhány olyan dologba (nemcsak édesség, egyéb olyan étel, amiben ízfokozó, adalékanyag van, hamburger, májkrém (bár ezt szerencsére kiköpi) stb.), amit a Nyussznak sosem engedtünk. Szerencsére jópár dolgot öszötnösen kiköp belőlük, de a pocakba is jut néhányból... Örök lelkiismeretfurdalás gyötör emiatt, remélem azért sok egészségeset kap, és később nem látja kárát.
Szóval épp a Tomiék érkezésekor csukta le a kis pilláit - hogy aztán nyomban fel is csapódjanak, amint a ház előtt megállt az autó. A kedvenc markológépes játékát mutatta nekik, és a Csenge rózsaszín autóját, mert annak nyitható az ajtaja, levehető az első lökhárítója, a tárcsái, és sok babát tud szállítani - nagyon szeret vele játszani. Mivel kimaradt az ebéd, megkezdett két- három csokis sütit is (brrr), de aztán mind a Vikinek adta. 
Az álomkór megmaradt, végül egy kis szopival el is szundított a karomban. Pont jó volt így, hiszen a náthától eldugult orrocska jobban működik, ha a vállamon alszik.
A Csenge viszont furcsállja (én is), hogy mennyi mindenből kimarad, az ovi miatt. Egyre inkább kérdezgeti: Nem mentek sehova, míg én oviban leszek?! Persze nemet válaszolok, hisz mindig nem jöhet el, és tudom, nem menne be olyan szívesen, ha tudná, kimarad valamiből.
Utolsó kommentek