Brrr, de hideg szél fújt - így aztán a Györgyiéknél végződött.
Apa dolgozott, a Csanuka a kocsiban aludt - és úgy tűnt, a Csenge is fog, dehát ismét legyőzte a fáradzságot az izgalom, hogy ki ne maradjak valamiből! Minek következtében egy idő után kimászott a kocsiból, és két kabátban álldigált mellettem, szőlőt csipegetve. Ahhoz persze álmos volt, hogy a mamához odamenjen, vagy egy jót beszélgessünk, de ahhoz nem eléggé, hogy el is aludjon.
A Csanuka ébredésekor be is mentünk a Györgyiékhez. Hűű, végre feljutottam a padlásra, és átnézhettem azt a sok ruhazsákot, amit örököltünk. Emlékeztem én, hogy vannak benne erre a korra való darabok! Egész estig ott voltunk, a Csengécske is feljöhetett, a Csanu pedig a Szilvi szobájában játszott - egy darabig. Később ő is fel akart jönni... na, akkor lett vége a keresgélésnek. A várva várt szopi után még benéztünk a mamához, majd hazajöttünk.
Ez volt az az időszak, hogy apa késő ééjelig kint dolgozott, és hármasban voltunk itthon esténként. A csengécske meg is kérdezte minden este, hogy jól be van-e zárva minden, nem tud-e bejönni valami tekergő?! És, hogy mi lesz, ha bejön?! Persze sikerült megnyugtatnom, hogy e felől nem kell aggódnia, de azért ott bújkált benne, és másnap is előhozta.
Utolsó kommentek