Apa krumplit vitt, és hazafelé bementünk - persze fényképező nem volt velünk, lévén nem is terveztük a látogatást.
Csúcsszuper bunkijuk és csúszdájuk van, akár egész végig abban lettünk volna! Bár anya folyton félt, nehogy kiessek (háát, ezek az anyák...), azért hagyott bennünket nyugton játszani. Még kis székecske is van odafent, asztalkával, kis konyhával (bár a Nóra már nagyon kinőtte, olyan nagylányos lett ő is) - tökéletes!
Később a Balu szábjában kötöttünk ki (a Nóra "ottalvós" szülinapi zsúrt adott a földszinten). Egy igazi fiú szoba! És igazi fiúknak való plüss ló is volt! Nem ám színes póni - nekem egyelőre csak olyan jut, a Csengétől kunyizom el. Szóval a szép fekete lovacskát nyomban megölelgettem, anyának is mutattam, hogy milyen kincsem van. És örömmel nyugtáztuk, hogy a Balu is tart babákat a játékai között (anya olvassa is mindenüttt, hogy nem baj, de néha megsajnál, hogy csak ilyen lányos dolgok jutnak nekem - na, majd a Télapó, meg a Jézuska biztos tesznek róla, hogy más is legyen). Amúgy sok kézügyességi játékunk (pl. Pötyizek is nagyon ügyesen), kirakónk is van, az meg ugye nemtől független.
És volt egy rudas, ráhúzható kockákból felépíthető vonata - az is nagy sikert aratott. A csengécske is jót játszott, nyomban babázni kezdett, befektette őket az ágyikóba, leült a kis IKEA-s székre (anya kedvence, dehát egy akkora már végképp nem férne el nálunk), és mesélt nekik. A vonatszettre is emlékezett (olyan, mint az övé, szintén IKEA-s), elő is kereste - de nem raktuk össze, anya azt mondta, itthon is van ilyen, nézzük meg a másikat. A 3 szülinapra kapott Thomas (amúgy nem ismerjük a mesét, csak mindenütt ezt látni, és a Csenge innen tudja, mi ez) mozdonymosó és a hozzátartozó sínpálya nagyon tetszett, dehát mindig szétjött, kidőlt... mérges is voltam rá, hogy nem tudok vele úgy játszani, mint a nagyok.
A kis Balu szomorkás kedvében volt - Tegnap még olyan boldog votlam! - mondta (no igen, ebben a korban a tegnap simán lehet két órával azelőtt is...). Biztos sok volt neki egyszerre a Nóra szülinapja, meg még mi is. Olyan kis energiabomba, nem fűlött a foga a szobában való kuksoláshoz - dehát kint már hideg volt, ő meg nem akart felöltözni. Pedig ügyesen siklott (ezt a lendületet nem is lehet másként leírni) a csúszdán! Nagyon jó az egyensúlyérzéke!
A búcsú ismét nehézkes volt - minduntalan visszamentem az emeletre, és bőszen ráztam a fejecskémet, ha hazafelé invitáltak... A Balu apukája fel- s le rohant velem a lépcsőn - no ez már tetszett, csak az nem, hogy utána odaült, és nem tudtam felmászni tőle! Nagyjából 8-ra értünk haza, és sikerült ébren tartani a Csengét is - odafelé aludtunk egy nagyot, dehát az álmosító esti autózás miatt a Tanuljunk játszva! - Erdő-mező állatai című albumot is be kellett kapcsolni (apa a kapuban bele is tolatott kissé az utánfutóba, mert ez meg őt altatta el...). Engem lekötöttek a mesekönyvek - az ismerős állatoknál mindig mutatom, hogy ott kint vannak, vagy a madaraknál, hogy fent repülnek. És végül a kártyapakolás, amihez már a Csenge is csatlakozott. Odafelé meg az a sok kamion, az egyik üzletnél az építkezésen a makológép, a traktor, a daruskocsi, a betonkeverő... és útközben mellettünk is micsoda forgalom, buszok, teherautók - ezek mindig lenyűgöznek, nem győzök mutogatni!!
Itthon a fürcsi után a Csenge még átöltöztette pizsamába a Nóra babáját - elkérte, és nagyon boldogan hozta haza, útközben is végig fogta. Befektettük az ágyikóba, és már be is bújtunk mi is. Úgy elfáradtunk, hogy kimaradt az esti mese is, csak szopi közben énekelte anya (és a kis Csenge) a Kaszás Atilla CD-ről tanult Gazdag Erzsi verset: Kit ringat a bölcső? Még egy kis Pici csibe alszik (már egész jól megtanulta a Meseboltot - hiába, szükség van rá, mert mellettem nem lehet könyvből annyit mesélni, amennyit a Csenge szeretne, úgyhogy jól jönnek a sötétben elmesélt versek) fért csak bele, és már szuszogtunk is szépen, egyenletesen...
Utolsó kommentek