Kimentünk, hogy felmérjük a Vigyázót (nálunk ez a legmagasabb pont), az új térkép szerint. A Szilviék is velünk jöttek, a Szilvi a kocsiban maradt, míg a Csanuka aludt (szándékos időzítés volt), mi pedig a Bencével és a Csengével nekiindultunk a km-es távnak.

Először nyüszögés volt, a Bence távcsövezett, a Csengével pedig a Ha jó a kedved című dalt énekeltük, sok-sok bővítménnyel (úgy vittem, mert álmos volt egy kicsit), a végén meg már vidáman szaladtak le a az utolsó dombtetőn, a visszhangot is kipróbáltuk (apának 4×, a gyerkőcöknek 2× jött vissza a hangja), jó sokat üvöltöztünk, később megmásztuk a föld végén álló diófát, egy kis botanika is belefért, a Bence felmondta a Toldi kötelező részét (hibátlanul), visszafelé már úgy elszaladt a táv, hogy észre sem vették. Mondjuk ebben közrejátszott az is, hogy a  Csenge apa nyakában jött...

A kis Csanád épp ébredt, szopi után még elmentünk szárért, közben a Csenge és a Bence kivételesen a  csomagtartóban utazhatott - borzasztóan tetszett nekik (a Bence az új fogszabályzójával mosolyog a képbe)!  Míg mi az utánfutót pakoltuk, a gyerkőcök a domboldalon szaladgáltak, a Bence is nagyon jól érezte magát. A forrásnál zártuk a kirándulást (mert felért egy túrával, és jól fel is töltődtünk), hazafelé pedig szedtem egy napraforgócsokrot a Györgyi szülinapjára. Egy 5 l-es üvegbe fért bele, gyékény és néhány nagyobb fű bugája keverékével díszítettem, szerintem nagyon szép lett! Szerencsére nemcsak nekem tetszett! A kis Csenge pedig egy kamillacsokrot adott, és mellé a Boldog születésnapot! köszöntést is, sőt, egy puszit is a végén! Olyan büszke voltam rá!