Csütörtökön délelőtt almát szedtünk a mamánál, míg a Csenge oviban volt. Erről sajnos nincs kép, pedig nagyon jó téma lett volna, amint a nagy almákat próbálom leszedni egy-egy földig lógó ágról. Lelkesen totyogtam velük, én is pakolásztam a vödörbe, végül persze elálmosodtam, és anya betett a babakocsimba, hogy majd a mama az utcán tologatva elaltat, ő pedig befejezi a szedést. No hiszen! Iskolások jöttek hazafelé biciklivel, a szomszéd bácsi is megjelent, hát ki akart volna aludni?! Miután bejöttünk, és megebédeltem a mamával (fincsi húslevest főzött nekem), a homokozóban kötöttünk ki, a mamával lapogattuk a homoksütiket (mindig belefúrom az ujjacskámat a kész művekbe, nagyon leköt, hogy megfejtsem, hogyan is áll össze az a sok homok). Annyira élveztem, ohgy nem is kartam elmenni anyával! Ilyen még sosem volt (hát igen, látszik, hogy növögetek)! Bárhogy kérte, akárhogy unszolt a mama is, egyre csak a fejemet ráztam, és lapátoltam, tapicskoltam, sütögettem tovább a formákat. Végül a Csengével való találkozás ígérete meghozta a sikert, és anya betehetett az ülésembe.

Azután pedig, miközben apa a Vigyázó határait mérte fel egy bácsival, mi jót szaladgáltunk, nézelődtünk a Csengével. Anya sok fotót készített, számtalan kedvenc is lett belőlük. Kedvenc Csanád képek, amelyeken végre a nevetés is megörökítésre került (egyébként a fényképezőgépet figyelem, vagy valami másra koncentrálok, és emiatt nem nevetek). A középső még szerdán készült, a vonatozás közben (összeraktuk a Csenge vasúti pályáját, és vonatoztunk. Persze nagyon mérges voltam, hogy nem sikerül egyszerre mindhárom vonatot  a síneken tartanom, és folyton felszólítottam anyát, hogy segítsen, mert a mozdonyforgatónál, vagy a felüljárónál nagy baleset történt (anya ki is vette ezeket az elemeket, de annyira reklamáltam miatta, hogy visszaépítettük) -  és nem hagytam magam más játék felé irányítani, egész délelőtt ezt játszottuk, a végére ügyesen bele is jöttem, és a kis pályán körbe tudtam tolni a vonatot, majdnem végig a sínek vonalán haladva!):

kedvenc Csenge képek, itt is nagyon örültünk a nevetősnek - ilyen a mi  kis Csengének, ez illik rá a legjobban!

És még azt is megörökítette, hogy a mamától hozott paprikát eszegetjük. A Csenge találta a kocsiban (benne felejtődött az almaszedés után), adott egyet nekem is, és vígan harapdáltuk.

Bizony, magában, és majdnem teljesen megettük! Még anya is csodálkozott.

Aztán még szotyiztunk is: apa talált egy-egy elmaradt napraforgófejet (ez az a föld, ahol nyáron azok a szép fotók készültek), és abból csemegéztünk. A Csengét is tanítgatta, hogy hogyan törje fel a héjat, és annyira kértem, hogy egy szemet nekem is adott:

Persze anya kedvenc apás képet is készített (lásd utolsó).

És azt is elkapta, ami olyan nagyon jellemző ránk: ahogyan kettesben sétálgatunk, játszunk, ahogy a Csenge huncutságait lesem el:

És végül azt is meg kell írnunk, hogy kibújt a hetedik fogacskám! A bal alsó melletti, apa vette észre. Anyának is feltűnt előző nap, hogy minthaaa.., de elhessegette magától, mert már hosszú hónapok óta nem volt folytatása a hatodiknak. De apa már egyértelműen megláthatta: kibújt az egyik kis csücske is.

No meg az a sztori az Auchanban: tegnap elkísértük apát Pestre, és visszafelé bementünk a Savoya parkba. A vásárlás után a Csenge még fagyit is kapott apától (pedig náthás! bár az Oscillococcinum miatt csak enyhén, de akkor is! Szerencsére nem is tudta megenni, csak egy keveset), no de nagyon guszta fagyi volt, és a tölcsérek is (virágszirmos, csokis, mogyorós...), még anya sem állta meg... Szóval a fagyis lányok nagyon mosolyogtak, és a végén azt mondták: "Semmit sem kell fizetni, ha egy kicsit ittmaradhat a kisfiú!" Hű, még sosem kaptam ilyen komoly bókot, meg aztán, hogy biztos nagy sikerem lesz, majd ha nagy leszek, meg hasonlók! De én még nem értettem, csak vígan majszolgattam a tölcsért, amit tőlük kaptam.

Szombaton a mama vigyázott ránk, míg anyáék szüreteltek, délután a bölcskei falunapon voltunk, vasárnap pedig a Botit szerettük volna meglátogatni - de a Csenge náthás lett, így a másik mamához mentünk, Drávapalkonyára.