Szépen belerázódott az ovis hétköznapokba. Már magától kel, fél 8 körül, és sietünk is, mert így beérünk az ovis tornára, amit nagyon szeret. Itthon pedig nem győzi mutatni, hogy mi mindent csináltak: lábujjakkal megfogták a zoknijukat, és a fejük fölé kellett ejteni, bicikliztek (hegynek fel, tekerünk-tekerünk-tekerünk), terpeszállás, kezek a csípőn, hajladozás jobbra-balra (mostanában érdekelni kezdték az irányok, de még csak néha kérdezi, hogy melyik a bal. Az úttesten is úgy megyünk át, hogy mondom: balra néz, jobbra néz), fekvőtámasz...

Szóba került, hogy egyik nap ebéd után hoznánk el, mert nem biztos, hogy hazaérünk, mire ő: - De én ott akarok maradni, olyan jó ott aludni!

Szóval megszerette (bár hétfőn sírkódva jöttünk hazafelé, mert a szokásosnál is álmosabb volt, és úgy ébresztették), beilleszkedett, és minden jól megy. Délután már gyakran ott is uzsonnázik (mert alszik is, bizony!), és mindig hiányolja, ha nem a Csanukával megyek érte. Megkapta az első ovis füzetét: Mini Manó foglalkoztató füzet - nem rajongtam érte, mert szerintem nincs rá szüksége (amúgy is megvan a véleményem erről a marketing-stratégiáról...), de minden kis barátja megkapja (havonta jár), és már arról beszélgettek, nézegették, úgyhogy ő is kapott (mi lesz később, mikor már nem 180 Ft-os dologról elsz szó?!...).

Mivel hamarosan rosszabb idők jönnek, elvittem a gépet, és csináltam néhány fotót, többek között a "pókot" is sikerült megörökítenem (olyan ügyesen lejön, egyszer segíteni akartam neki, de nagyon mérges lett):

Persze a csöpp Csanádnak is nagyon tetszik a mászóka - és a sok gyerek, mindig megy velük az udvarra játszni (a Zsani vagy a kis Zita és az Anna mindig odaszalad hozzá, és hívják magukkal, de a Csengécske csoportjából is szeretik a lányok, főleg a Regi és az Ágika).

Napközben sokat játszik a csoporttársaival is (csak a lányokkal, bár az ikreket: Andor és Botond, akik majdnem vele egyidőben születtek, is gyakran emlegeti), azt mondja, az Annáékkal játszik, és megy velük az Ágika és a Bogi, meg a Noémi is. És, hogy az Annáék azt mondják a gabikára, hogy dagadt, és az meg mindig megy utánuk. Mondtam neki, hogy ezt csúfolódásnak hívják, és rosszul esik annak, aki kapja. El is mondta, hogy szomorkodni szokott, meg sírni is, de ő nem mondja neki sosem, ezért nagyon meg is dícsértem.

 Néha a boltba is bemegyünk (sokan mindig, nyalóka, egyebek...), ha elfelejtek innivalót vinni, ma vett egy Rudit, de elfogadja azt is, ha nem kap semmit. Végre elkészült a bolt babakocsifelhajtója!

Az utcaajtónakt is sikerült lekapni, apa készíti, de már egy jó ideje nem jut oda hozzá, hogy befejezze. A Cirmos elénk jött (a Csengének nagyon tetszik, ahogy ki-be ugranak a kapun). És elkészült a legújabb legjobb kép a Nyulacskáról is:

No meg a délutáni babakocsitologatást sem hagyhattam ki, mikor átjöttek a Gabikáék:

És  egy korábbi kedvenc, a spriccelővel:

Úgy tűnik, sikerült megnáthásodnunk (az éjjeli hangokból ítélve...), lehet, hogy jövő héten nem lesz ovi? Már bekentem a Csengécskét Kinder Luuffal, a Csanura még nem sikerült, mert alszik, csak néha tortyog. Hát, tényleg itt az ősz, már nem lehet egész éjjel nyitva az ablak (be is hajtottam, de úgy tűnik, késő), no meg a mezítlábaskodásnak is befellegzett - pedig milllyen jó volt a lábunknak! Holnaptól krumpliszedés, Csenge oviban, Csanád mamánál.