Tegnap átszaladtunk a mamához, hogy krumplit hozzunk az ebédhez - bárhogy is számolgattuk, a sajátunkat mindegyik földön sikerült úgy lepermetezni, hogy még nem szedhető. Anya nem is számított rá, de szerencsére a mama el tudott jönni hozzánk! És velünk volt, míg ő az ebédet készítette a kútfúróknak. Ez óriási segítség volt, tekintve, hogy fél 11-kor értünk haza. A saját ebédünk egyébként gyakran tolódik, mert a közös játék miatt nem mindig lehet időben nekifogni - általában akkor készíti, mikor alszom.

No, volt nagy öröm, kezdetben bent játszottunk - a mama szíve miatt anya nem szereti, ha  kint vagyunk a déli órákban. De mivel már közel volt az alvásidőm is, kicsinek bizonyult a szoba, minduntalan ki akartam menni a konyhába. Anya kipakolt hát mindent, ami kellhet (váltás ruhák az előszeretettel magamra borogatott víz miatt, egy kis előételnek paradicsom, innivaló, játékok), és kivonultunk a medencéhez. Már fölényúlt a fenyőfa árnyéka, így jót pancsikolhattunk a partján. De egyre nyűgösebb hangok szűrődtek be a konyhába - majd elcsendesedett minden...

Nagyon álmos lehettem, mert már jó régen nem aludtam el így. Hamarosan anya áttett a hintaágyba, és a Csenge is mellémbújt. Anya nem tudta kihagyni, hogy ne fotózzon: tavaly nyáron is pont így aludtunk odakint...

Olyan mélyen aluszikáltam, hogy az autó hangjára sem ébredtem fel, amikor anya elindult vele, hogy kivigye az ebédet. A Csenge kívánságára "kockás" palacsintát (waffel) sütött a paprikás krumpli mellé, és még kivitt neki kettőt, meg egy pohár tejet (hogy ne jöjjön be a konyhába, mert mindent forrón hagyott itt, a mama meg nem jöhetett el mellőlem), mielőtt elment. Mire hazaért, már én is fent voltam (majd 2 órát aludtam megint! Lehet, hogy vége az alig egy órácskának?), szopi és ebéd után kiment a földre kukoricáért. Hazaindulás előtt a mama még megcsodálta az iwiw-en a legifjabb Botondot - nagyon helyes kis arcocskája van!

Aztán útközben benéztünk az Annáékhoz, akik vasárnap indulnak Balatonfüredre, majd visszatértünk, mert apa jelezte, hogy hamarosan érkezik a kútfúrásból - lakáskulcs nélkül. Míg vártunk rá, anya kipakolt (jobb híján az utcára, mert azt hittük, apa nyomban itt lesz, és emiatt ne kelljen a mamának újra bejönnie), és meguzsonnáztunk. És most már a "rendes" vizet is ügyesen ittam egyedül a mamától kapott kicsi zománcos poharamból! A Boti épp a minap dícsért meg, hogy milyen sok gyümölcsöt-zöldséget eszem. Anya szerint ez azért fokozható lenne (az örök maximalista...), de tényleg, 1-2 paradicsom bizotsan minden nap elfogy, meg jópár falat uborka, nyári alma (bár ezzel kicsit bajban vagyok, mert az savanykás, ugye), barack, dinnye, mostmár kukorica is. Hm, most így belegondolva anya egészen megnyugodott ez ügyben...

Otthon még a Györgyiékhez is bementünk, ők épp aznap érkeztek haza Kiskunmajsáról. A Csengének hoztak is egy kis meglepit (pont jól jött, mert álmos lévén, kivételesen nem akart eljönni, hanem a Gabikával akart játszani): két hűtőmágnest, mert náluk is folyton azokat rendezgeti (egy Csengéset, vidám, tarka betűkkel, és egy nyuszit, aminek a tappancsaiban van a mágnes - ilyet szeretett volna már rég). Míg anya kivitte a vizet a papának a szőlőbe, addig ő náluk is maradt, én pedig átmentem a mamához a Bencével.

A szőlőből olyan finom szedret hozott haza, hogy még! De ugye, bogyósok csak másfél éves kor után. Viszont olyan erősen követeltem, hogy adott két szemet (csak mert ő maga szedte, és tudta, hogy teljesen tiszta) - nagyon ízlett! De többet nem kaphatok, majd jövőre. A Györgyinél még a Valival is találkoztunk - sikerült jól összeszedreznem a nadrágját...

Hazafelé olyan álmosak voltunk, hogy be sem mentünk az ottfelejtett  szandimért a mamához. Fürcsi és szopi után már aludtam is. A Csenge még fent maradt, mert túl melegen öltözött fel, és ez ébren tartotta. Utána meg egy bogár röpködött a szobában - a Csengécske még kicsi korában kilyukasztotta a szúnyoghálót, ott jöhetett be. Délután darazsak is voltak bent, úgyhogy apa ma nekiáll, és kicseréli egy újra.

A nagy ijedtségtől erősebben piszkálta az orrát - azt hitte, darázs van bent ismét - és elkezdett vérezni. Még sosem volt ilyen, ezért nem ismerte fel, csak sírt, hogy fújják ki, mert csupa nátha! Szerencsére nagyobb volt az ijedtség, mint a baj, de anya elbeszélgetett vele egy kicsit arról, hogy ez bizony az orrpiszkálás miatt volt, és hogy többet ne tegye (azóta van, hogy nagyobb vagyok). Persze, olyan álmosan valószínűleg nem volt túl mély hatása... Végül teljesen kiolvasták a Pöttyös Panni naplóját (a mama is sokat mesélt belőle délután), és a Csöpp is nyugodtan alhatott végre.