Nem írtam még, hogy jó ideje mindig elpakol (kérés nélkül) maga után, sőt takarítgat, beveti az ágyikóját, összehajtja a ruháit, szóval igazi kis házitündér lett belőle.

Persze, sokszor szeretne megint kicsi lenni (azt mondja, hogy nem akar megnőni, mindig ovis akar maradni), és a dologaimat is gyakran használja (a képen is a babakocsimban lustizik a néptánctalálkozón) - de végül is nem olyan könnyű ez, hiszen ezek legnagyobb hányada (szinte minden) az övé (legalábbis neki vették, és ezt még jól tudja). Mindenesetre nagyon jól elvagyunk mi ketten! Folyton benne vagyok a gondoltaiban, még az Annácska olvasása közben is, ha elnézi a rajzokat, azt mondja: "Nekem ez tetszik, a Csanunak meg biztos ez" (vagy, "A Csaninak melyik tetszik?"). A kastélyával is játszhatok, és tanítgatja, hogy hogyan tegyem bele a babáit.

Egyik kedvenc játéka a bújócska: amikor hallja, hogy anya jön, elbújik, és várja, hogy megkeresse. Ő pedig mindenütt keresi, hangosan kommentálva, hogy vajon hol lehet, milyen helyekre bújhatott el, és csöndesen odaoson, ahol sejteni véli. Végül már nem tud mit kitalálni, engem is végig bevon a keresésbe, és azt mondja:

- Na, most már meg kell néznünk az udvaron, biztos ott van! - de közben mindig a valós rejtek felé veszi az irányt, ahol a Csöpp lapul, erős kuncogások közepette. Általában magára húz valamit, és anya felháborodik:

- Ez a Csenge már megint széthagyta a holmiját / ágyát stb.! - és odanyúl, hogy megigazítsa. Ekkor már gyanús hangok hallatszanak:

- Na, be kell hívnunk a Pötyit, úgy hallom, egy nagy egér költözött be a szobába! Gyere gyorsan Pötyi, fogd meg! És mi ez a rendetlenség itt?! - és lerántja  a takarót.

Ezt a koreográfiát (erősen lecsupaszítva írtuk meg) a Csenge annyira szereti (mi is), hogy szíve szerint abba sem hagyná!

Szoktunk még boltost, cukrászdást, doktor nénis is játszani, meg gyakran kell mesélni neki arról, hogy:

- Én is ilyen voltam / így csináltam, stb. , mikor ilyen csöpp voltam? - meg az örök vágy, a megismerésre: mi, hogyan készül? Ebben is kifogyhatatlan tud lenni.

Mostanában rajzolgatni is szoktak: királylányokat, virágokat, auót ("olyat, mint a Berlingó!"), és persze fókát, mert az is nagyon tetszett az állatkertben.