Anya csak szuperlativuszokban tud beszélni rólam - ezért ettől a résztől eltekintünk, és próbálunk néhány tényt megörökíteni.

Egyre inkább úgy tűnik, már mindent megértek, amit mondanak körülöttem. Sőt, én magam is próbálok aktívan részt venni: hangos "űűűűmmm"! kíséretében mutogatok arra/ahhoz, stb. amit szeretnék közölni velük. Ennek leginkább az étkezésnél veszem hasznát, mert akkor be vagyok kötve a székbe. Egyébként csak az általam elérhetetlen dolgok miatt folyamodom ehhez - ami (tekintve, hogy már nincs akadály előttem a mászás terén sem - a nagyágyra is hamar feljutok) nem olyan gyakran fordul elő.

Egyre jobban megjön az étvágyam is: komoly ebédeket, vacsorákat töltök magamba. De a kedvenc még most is a szopi. És már anya nagy kanalával is ettem egyedül levest! Egészen sokat! No és pohárból tökéletesen iszom egyedül - a gond csak az, hogy a fürdővizet... Abból viszont semmi sem megy mellé!

És új játékot is tudok: a játék babát, macit, kutyát, stb. etetem kanállal, és mondom közben, hogy "Gam-gam"! Ha már nem vagyok éhes, akkor az etetőszéknél levő Micimackóra mutogatok, vagy a Csrr-csrrr papagájra, hogy anya nekik adja - és azon aztán nagyon jól szórakozom. Mostanra már minden érdekességet felfedeztem a lakásban, és hevesen gesztikulálva mutogatom is őket. De leginkább az udvarra mutogatok, hogy menjünk már ki végre / vagy újra... (és egyáltalán: Miért jöttünk be??!)

A "Hol a kisokos?" kérdésre pedig szépen mutatom a fejecskémet: hátranyúlok a fülemhez, és onnan nyújtom fel a kezem a kobakomra (annyira édes!). A szem, fül, orr, száj még csak a játékokon, vagy anyáékon megy - legszívesebben a piros lovacskámon mutogatom.

A mesekönyvekből is elsőre mutatok sok ismert dolgot, akkor is megkeresem, ha abban még sosem néztük. Szinte mindennel így van, most tűnik úgy, mintha egy szivacs lenne a kobakomban - legyen szó mutatásról, játékról, vagy bármi másról.

A minap barackot ettem épp a hintámban, de leesett, és egyszer csak a Pötyire kezdtem mutogatni: "Gam-gam!" Anya nem értette teljesen, csak amikor közelebb ment: a Pötyi elvitte, és ette a "gammomat"! Aztán, ma a Miminek adtunk uborkát (már én is adok neki enni kézből, kenyeret szoktam leginkább), benéztem hozzá, és neki is mondtam: gam-gam (eszik). Az állatkerti napon pedig a kocsiban találtam két nektarint (míg anya hátul pakolt), és csak azt hallották: gam-gam. Mikor nyílt az ajtó, a szőnyegen csücsültem, kezemben a két nektarin, és azokat eszegettem...

Ha autózás közben szembe jön egy busz, akkor azt mondom: "bu-bu"!, Így hangzik a medve is (brum-brum helyett). A Csenge a legédesebb: amikor mutogat nekem, azt mondja: "Nézd, Csanád, itt a löf-löf (röf-röf), vagy a bum-bum (brum-brum)!" Ki sem javítják, olyan kedvesen szól! Érdekes, mert más szavakban ki tudja mondani az r hangot, csak itt nem.

Új szokás a kavicsok és a homok kóstolgatása is - de mindig mondom, hogy gam-gam, és anya rögvest "takarít" (amit nagyon nem szeretek!). Sokszor előre szólok, és jót mosolygok, amikor mondják, hogy "Nem gam! Nem szabad!" - a kíváncsiság és a felfedezőkedv még sokkal erősebb.

Az ujjacskám helyett gyakorta választom a szopit (korábban csak addig kellett, míg éhes voltam, nem voltam hajlandó a komfortszopira), már elalváshoz is a szopit hívom segítségül, és felháborodok, ha anya felvesz, és sétálgatni akar utána, ha nem alszom el hamar. A déli/ délutáni alvás is így zajlik már.

Mostanában, ha éhes, szomjas vagyok, vagy csak szopit szeretnék, akkor bekapom az ujjacskámat, a másik kezemmel meg matatok anya ruhájában. Általában a melltartójába kapaszkodom - vagy vetkőztetetm...

Az alvás - ébrenlét / ébrenlét - alvás határát mindig a szopival sikerül teljesen átlépnem - ritkulnak az ujjacskaszopizások az igazi javára. De sokszor kérek szopit csak úgy is, napközben - ilyenkor rövidebb-hosszabb ideig töltődöm (inkább lekileg), utána mosolyogva ülök fel, és már megyek is a "dolgomra".

Éjjel viszont már nem mindig ébredek - sokszor csak hajnalban szopizunk újra. De jó ideje már teljesen a nagyágyban alszunk - olyan nagyokat, hogy csak na!

ÉS: egyre hosszabb ideig állok egyedül! Megörökíteni még sajnos nem sikerült (részint, mert ilyenkor anya alig lát a könnyeitől, részint pedig, mert általában nincs kéznél a gép, és nem akar otthagyni érte). Egyszer beküldte a Csengét, ő ki is hozta, de mire hajlandó volt abbahagyni a fotózást (persze egy sem sikerült), addigra leültem homokozni...

Először a mecseknádasdi hétvégén álltam nagyon sokáig: a gyerekekkel homokoztunk éppen, aztán a barackevészet közben, majd a mamánál, tegnap a homokozónál, ma pedig a szobában (a Kolompos Megy a kocsi Valkóra dala alatt végig!).

És már 2×1-et léptem is egyedül! Még nagyon bizonytalanul. Anya sosem járat - nagyon ritka kivételektől eltekintve (kb 3-4 alkalom), amikor nem akarok már a babakocsiban lenni, és a karjában sem,  de sár van, és nem tud letenni mászni.

A traktorért, és általában minden járműért (repülőért is) teljesen odavagyok! Anya már többször volt kénytelen szabályt sérteni miattam, mert csak az ölében tudott átautózni velem a Györgyihez a mamától (200 m, nincs forgalom) - bőszen tekerem a kormányt, ahogy tudom.

No és már mindenféle járgánnyal megyek / száguldok, amiről leér a lábam! A múltkor a Tescoban egy felhajtható tetjű motorral mentem végig, ma pedig a Csenge 3 kerekű motorjával vagánykodtam! Borzasztó ügyes vagyok, csak 2× estem el, akkor is egy-egy kátyú miatt!

Szót kell ejtenünk a pelenkázásról is: mostanában nem veszem jó néven, ha holmi pisis pelusok miatt tétlenségre ítélnek! Anya sokmindent kipróbált, míg végül a feladványokkal sikerrel járt. Leginkább a kézkrémes tubusát adja oda, aminek fel-le pattintható a teteje, de jó szolgálatot tesz az apától (még a Csenge számára) kiszuperált kicsi golyós dezodor (Adidas, annak nagyon jól kézre áll a formája) doboza is (golyó nélkül). Erre illesztgetem vissza a tetejét, illetve csavargatom le róla. Na de azért senki ne gondolja, hogy így már nem kell sietni!

A fürcsinél is kicsi flakonokkal játszom, vizet méricskélek velük - annyira élvezem, hogy anya elő sem vette a Fisher fürdőjátékot - és a fent nevezett dezodoros dobozzal tökéletesen megtanultam egyedül inni...

Mikor aztán anya hajat mos, nem győzöm csodálni, hogy mi a csuda történt vele, és vígan kacarászok rajta. Sőt, én is próbálom mosni az enyémet!

A bababőrről még annyit, hogy egy ideje nem krémezzük a kis foltokat - elmaradt a késői lefekvések miatt - és nem látszik semmi! Lehet, hogy eddig sem kellett volna kenni?! A lábim nagyujján is egészen jól lenő a köröm, már csak az egyiken látszik a törés - a Csengének is "ezen" a nyáron múlt el.

No és a kedvenc új autós játékom: a 4 éve vásárolt (és soha célszerűen nem használt) bébiételtároló termoszba rejtünk néhány Kinder apróságot - és útközben azokat szedegetem ki és vissza. Nagyon tetszik, hogy mélyen bele kell nyúlni, és látatlanul kotorászni az aljában (mint a Csenge egykoron...).