...akkor elmegyünk az állatkertbe (már tavasszal megígértük)!

De ahhoz nagyon jónak kell ám lenned! Nem szabad piszkálni a Csanát, hogy tanulni tudjunk, és mesélni, játszani sem tudunk közösen, csak nagyon kicsit, de utána bepótoljuk majd!

Mindez a növényvédelem szigorlat előtt hangzott el. A sok teendő között szinte derült égből villámcsapásként érte anyáékat, hogy mindjárt vizsga - és ezt muszáj, hiszen idő hiányában a növényföldrajz szigorlat már jövőre tolódott.

 A Csenge a biztonság kedvéért a hétvégét a mamánál töltötte, és hétfőn reggel mentünk be érte.

A vizsga (jún.30-ánál tartunk - kicsit csúsztam... ) jól elhúzódott - és jól sikerült!  Sőt, még a Judittal is összefutottunk (volt fősulis évfolyamtárs, éppen az 5. babáját várja - esz a sárga irígység!), megebédeltünk (közben hamar el is aludtam).  Úgyhogy csak 2 után tudtunk elindulni. Ekkor már nem mertünk tömegközlekedéssel (pedig úgy szólt a terv), hiszen sokat elvett volna, mire a Csengével gyalog eljutunk a megállókhoz. Hazafelé meg apa egyből indulni akart (3 órát aludt az éjjel).

A Kert nagyon szép lett, megújult, tágas kifutók, esztétikus, szemet gyönyörködtető környezet - a legjobb a szavanna rész lett: 7000 négyzetméter (miért nincs felső index?), Afrikát idéző stílus, az állatok a közvetlen közelünkben...

Aztán a nagy szikla: apáék fel is mentek, és meghódították - mi a szopin gondolkodtunk, de minden vizes volt az eső miatt, én meg folyton észrevettem valami érdekeset - úgyhogy egészen a kocsiig elhúztuk.

Anya egyébiránt dagadt a büszkeségtől: még a lepkeház lepkéit is mind észrevettem, és mutogattam! Bár, ha rajtam múlt volna, leragadunk a nagy tónál, és egész délután etetjük a kacsákat: annyira tetszett, ahogy udaúsznak, versengenek, hogy majd' kimásztam a babakocsiból.

Persze a tevék, és a többi nagy jószág is lenyűgözött. Csöppnyi korom ellenére igazán élveztem, és fel is fedeztem mindent az állatkertben! Anya csak azt sajnálta, hogy néha esett egy kicsit, és emiatt nem tudott kivenni - különben biztos jó sokat másztam volna. De így legalább enyhe idő volt, és nem kínzott a hőség.

Nem úgy a szegény jegesmedvét, aki csak pihegett a sziklája tetején. Az eső alatt a fókákat csodáltuk (alulról).

A Csenge először félt egy kissé a farkasoktól az áttetsző válaszfal, és az előzmények miatt, de teljesen közel merészkedett - így tett a nagymacskákkal is. Viszont végig kérdezgette, hogy : Ez meg tud enni? - mert a krokodillal nagyon vakmerően vislekedett (szuper lett a krokodilház is, meg az akvárium, és a pálmaház - nem is lehet leírni), és apa elmondta neki, hogy ez bizony nem valami barátságos állat! De a fakrokót ügyesen "legyőztük", sőt a Csenge még a szájába is belemászott (mint a Petike a könyvben).

A medvék része is megkapóra sikerült - de őket még sajnos nem láthattuk.

Én minduntalan kijöttem volna a babakocsimból - hogy megérinthessem a sok ismeretlen lényt - anya gyakran a karjába is vett, hogy közelről láthassak mindent.

A Csenge pedig egyre csak az állatokat etette: mindenkit kínálgatott a Zoo-csemegével: a tevéket, a papagájt is (az is megette!), zsiráfot, zebrát (ezek voltak a kedvencei, náluk fejezte be a napot), és még egy sor állatot, a kiskecskékről nem is szólva. Sajnos az idő rövidsége miatt nem tudtunk bemenni a simogatóba (pedig egy kicsi alpaka is volt!), és a pónifogat is kimaradt a sok kismajommal és a gorillákkal (pedig milyen fantasztikus helyet kaptak!), no meg a játszós részekkel együtt - meg az elefántok is, akikről nem tudtuk kideríteni, hogy éppen nincsenek ott (a kifutójuk átépítés alatt volt), vagy csak mi nem találjuk őket.

Nagyon élvezte, hogy a puha szájukkal kiveszik a kezéből a csemegét - és jót nevetett a torkoskodó tevén, aki elszedte a többi elől, az egyik  kecskén pedig felmérgesedett emiatt. Mindenkienk csodaszép nap volt. A végére még a Nagycirkusz homlokzatát is megnéztük (az Annácskában látta), de akkor már borzasztó álmosak voltunk (este 7 körül). A parkolóban messziről megismertem az autónkat, és mutogattam, meg kiabáltam neki - anya teljesen oda volt tőlem! Sőt az utolsó képeken egy kézzel fogtam apa kezét (mint egy igazi nagyfiú), és szépen álltam mellette!

 A Csenge már a parkolóban elaludt - én még befejeztem a félbehagyott és elcsomagolt ebédemet, megcsodáltam a trolikat, és a többi járművet, de aztán kidőltem én is.

 Ha az idő engedi, anya albumot is készít - aki kíváncsi a részletekre lapozzon bele bátran: rengeteg képet készítettünk, és anya nem győzött válogatni közülük.