Természetesen a kertészmérnök házaspár gyereke (Csenge, 15 hónaposan.... ) markolja meg a fügekaktuszt, amit milliónyi apró tüske borít. Pedig elhatározták, hogy minden veszélyesnek mennie kell. De egy darab leesett...

Természetesen az aggódó apukák legaggódóbbjának, - aki mindenre odafigyel, mindent átnéz - ötletéből lesz baleset...

Tegnap délutánra az Annát vártuk -a Csenge már a koncert után is együtt akart fürödni vele, de aznap délután Csólyospálosra kellett mennünk, az öntözőért. Hazafelé fagyi a Koronában, Soltvadkerten (napok óta emiatt vártuk az utat)!!! Hogy tudják ilyen finomra készíteni? És nem húzzák le a kanalat, hanem akkora lesz a gombóc, ami elsőre kijön! Olyan hatalmas lett a három gömbös is, hogy anya nem is mert rá negyediket kérni (pedig annyi finom volt, amiről le kellett mondaniiiii!).


Szóval beüzemeltük a medencét - de hideg maradt a víz, és anya vödörrel akart bele hozni forrót, hogy kellemes legyen. De a medencéhez hozzá lehet csatlakoztatni a tömlőt, és apa kitalálta, hogy ne kelljen cipekedni, hanem ráköti a csapra.
Minden jól alakult, de anya (karjában velem) bement a hűtőtáskáért, hogy abban hozzon ki innivalót a gyerekeknek (közben a Daniék is befutottak, és itt marasztaltuk őket). Apa ekkor (véletlen egybeesés) zárta el egy pillanatra a tömlő másik végét, hogy összecsatlakoztassa. Éppen a csap mellett álltunk, amikor a túlnyomás levágta a benti csatlakozót, és mindenfelé fröcskölt a forró víz (utólag kiderült, hogy szerencsére nem volt igazán forró, mivel csak alig fél perce ment).

Anya nem tudta, hogy azért sírtam-e fel, mert én is kaptam, vagy csak megijedtem, de gyorsan elzárta a csapot (az egyetlen tekerős csap, és szorul... ez a mosókonyhában volt), és rohant velem a fürdőbe, hideg vizet engedni a lábamra. Jó 10 perc után (közben nem sírtam, de nem tudta, nem-e csak a fájdalomcsillapító hideg teszi), sírdogálni kezdtem, akkor kivett, hogy megnézze (közben is próbálta, de nem látott semmit, mert villanyt nem kapcsolt).
Továbbra sem látszott semmi, és a sírás is abbamaradt - eszerint a hidegtől volt.
Hála Istennek!
Anya lába viszont kissé megsínylette.
Amelyik jobban égett (jobb), azt próbálta úgy tartani, hogy az enyémről ráfollyon a víz, de a másik nem fért oda. Miután látszott, hogy velem nincs baj, csak megijedtem, még jó negyedórát folyatta a saját lábára a hideget (20 percet írnak az elsősegély könyvek). Eredmény: bal alsó lábszár első része vörös, egy hüvelykujjnyi hólyaggal, és egy másik sötétebb folttal, ami nem hólyagosodott fel. Talp és lábfej részlegesen sérült - új papucs kell, mert semmit nem tud felvenni!
Apa be is fújta neki (a biztonság kedvéért nekem is), de szinte azonnal lemosta, mert sokkal rosszabb lett. Egy ideig még nagyon fájt, de már sokkal jobb, csak feszül. Vagyis a hideg víz, hosszan folyatva tényleg csodákra képes, hiszen amelyik jobban fájt, de kapott belőle, azon már nem is látszik semmi!



De a délután nagyon jól sikerült, a gyerkőcök ki sem akartak jönni a vízből, és még csúszdáztak is bele jó párszor! Én a tavalyi járgányban ültem egy kicsit, borzasztóan tetszett, berregtem is neki, apa nem is tudta, milyen jól választ, mikor vette (tavaly még nem fújták fel) - bár eredetileg a Csengéé volt.
Miután az Annát hazavittük, még a Zsaniékhoz is bementünk - az Anna után - de ott már nem volt igazán jó, mindenki fáradt volt. Viszont én is bementem hozzájuk!
És anya megbizonyosodott felőle, hogy az övé a legjobb, legkedvesebb kislány a világon! Minden visszaszívva!
De mi lesz, ha ő is oviba megy....