Mindenkinek köszönöm szépen a szülinapi köszöntést!

Jól vagyunk, nagy az öröm - főleg a Csenge részéről, a Csanu még nincs igazán tudatában, hogy egészen pontosan mit is jelent ez, de ő is örömködik - a kistesó miatt.

A Csengécske gyakran simogatja, puszilgatja  hasam, még a pénztár előtt is előfordult már a sorban, és közben mondogatja, hogy - Nagyon szeretlek kistesó / kislánytesó / kisfiútesó! Sok puszi kistesó! - olyan édes! És akkor jön a Csanu is, alig tudok szabadulni tőlük:)

A szülinapról is nagyon sok jó kép készült, de a laptop most nincs itthon, így sajnos csak két régit tudok betenni (az összes képet azon tároljuk, ez az öreg gép már nem bírja). Bocsánat, egyet sem...

Óhó, és még két kiscicánk is lett azóta, Cili (cirmos) és Micó (fekete-fehér, a Csenge mindig összekeveri, és Mirónak mondja, aztán kérdezgeti, hogy is hívják?! mire a Csanu:  Hát Mitó!). Imádják őket, nagyon sokat macskáznak.

Csak gyorsan írok, mert aludni kéne - ha tudnék..., sajna a szülinapon túl sokat, illetve túl későn ettem... - pár gyerekszájat, hogy ne felejtődjön el. Mert most is olyan jókat röhögünk rajta, nem is tudom, mi lenne, ha nem lennének! Egész nap vigyor van, meg persze néha bosszúság is, de az belefér, és hamar elfeledtetik!

Csengeszáj:

Borzasztóan várja a kistesót, persze, tudja, hogy sok idő, meg minden, a Sehány éves kislányt is kívülről fújja már, dehát ugye még kicsi, és az idő neki csigalassúsággal halad.

Egyik nap is a hasamhoz bújt, és kifakadt:- Mikor születik már meg a kistesó?!

Apa:- Még sokára Csengécske, majd ha anyának nagy lesz a hasa.

- Dehát már nagy!

Anya:- ....

A kismacskákat "nyúzták" megint, a lépcsőre ülnek és az ölükben dajkálják őket, hogy el tudjanak aludni (minden kismacska álma egész nap ezt átélni... de ezek nagyon tűrnek, bár néha bemenekülnek a bokrok alá, és nem hajlandóak kijönni (nem is értem...), csakhogy a Csenge bemegy értük...), egyszer csak ezt halljuk:

- Juj Csanád! Engedd el a nyakát, de gyorsan ám!

Csanádszáj:

Állandó téma köztük a kistesó, még a születést is eljátszották már többször, úgy, hogy a ruhájuk alá gyűrtek valami babát, vagy plüssöt, és az egyik felfeküdt az ágyra, a másik meg segített neki megszületni, közben erősen magyaráztak, koncentráltak - a Csanu olyan ügyes kis partner volt, csak ámultunk apával. Meg próbáltuk visszatartani a röhögést, mert a másik ajtón leselkedtünk titkon.

Evés után nyújtózik az etetőszékben, mondom neki, hogy: Milyen nagy lett a pocakod!

- Mert benne van a kittetó (kistesó)!

- Neked?!

- Niden! É majd medjületik! (és majd megszületik - szintén neki...)

Mivel már rég szépen beszél, és ért mindent, még jobban nevettem az alábbin - és ő is! Egy ideje észrevettem, hogy szándékosan viccelődik! És jót nevet, mondja is, hogy ez vicces volt!

Kivételesen ketchupot kaptak virslivel (brrr), és ő akart nyomni magának, de a flakon nagyon folyt, így jó sok került a tányérra, de azért nyomogatta tovább, hiába szóltam - persze, tudom én, hogy a nyomás volt a lényeg...

-  Csanád, nézd mit csináltál (tele volt a tányérja...), nem szabad ennyit, ez nagy butaság volt!

- Nem butasád vót! Danád (Csanád) vót!

 (pedig idejét sem tudom, mióta már egyes szám elsőben beszél magáról)

Apa este megkereste nekik a Süsü (az Esztitől hoztuk kölcsön, meg a Mazsolát is, nagy kedvencek lettek!) intrót a a neten, és persze akartak mást is, meg Hupikéket, de a fürdővíz már ki volt enegdve, és előtte diavetítést beszéltünk meg. Csak nem akaródzott fürödni menni, úgyhogy - sokadszori kérésre - azt mondtam, csak annak vetítek, aki jön! Erre a Csanád (aki még nagyon a szíve után megy, és a vetítés elhalasztása érzékenyen érintené) elkezdett vetkőzni, és faarccal bemászott a kádba (csak egyedül hajlandó, nem segíthetek már több hete), és közben ezt mondta, de leírva sajnos üres, úgy kellene a hangsúly is, ahogy mondta!:- A Dendének nem lesz vetítés, csak netem!

A kedvencei: Ma Maaci (Makk Marci), Jutos Peti talanjai (Szurtos Peti kalandjai - ezen aztán mindig összevesznek, mert a Csenge kedvence is, és ugye nemn mindegy, ki vallja a kedvencének...), Dia Dani űjutazása (űrutazása). És a Csenge hozzákéri még a Borka játékországban , Varázsbögre, Lúdas Matyi meséket, és gyakran a Hüvelyk Matyit, Hamupipőkét, Aladdint is (és olyan komoly dolgokat kérdez!). Nagyon szeretik a vetítést, közben árnyjátékoznak is, míg újat fűzök.

És gyakran hallhatjuk a Csanutól azt is, ha "értetlennek" bizonyulunk, hogy Mottam (mondtam), hogy... vagy Medmottam, hogy...  esetleg Amottam... (azt mondtam, de erős hangsúllyal ám!).

És amikor megsértődik, mert valamit nem engedünk, látványos színjátékba kezd! Rettenetes sírással (könnyek nélkül) elvonul, de arra nagyon figyel, hogy mi is kövessük a tekintetünkkel, és egy idő után visszajön, tüntetően, kidüllesztett pocakkal, leejtett vállakal, féloldalra fordított fejjel, dacosra csücsörített szájacskával, összehúzott szemöldökkel, csoszogva, és sandán les ránk, de úgy, hogy ne vegyük észre. Majd elvonul, és ezt még párszor megcsinálja, a sértettség fokától függően. Ha röhögünk, még dobbant is mérgében. Annyira imádnivaló!

És egy-két hete mindig szalad, és mondja:

- Anya, ededül (egyedül) pisijek / tatilot (kakilok)! És ügyesen szalad a bilihez, néha ugyan mellé is megy (kicsi ez a bili egy kisfiúnak, be kellett látnom, mikor a Boti bilijét használta...), és akkor elkeseredik, de már mindig szalad magától, sosem kell már szólni! És csak a WC szűkítőhöz fogad el némi segítséget (néha azt választja), hogy tegyem oda én a fellépőt, vagy igazítsam el. Sőt, már a bilit is kiönti néha!